Egy igaz történet rólam 1. fejezet

1. Rész – Váratlan fordulat
16 éves koromban kezdődött minden, mégpedig azzal hogy egy tavaszi este meghallottam, amint anyukám ordibál az akkor nálunk vengékeskedő nagymammámmal. A házunk kétemeletes (egy földszint és egy amolyan padlás, de az is szép nagy), én a szobámban aludtam, a hangok pedig a konyhából jöttek, ami egyébként egybe van nyitva a nappalival.
Nagyon nem értettem a dolgot, mert anyukám általában nagyon nyugodt nő és mindig helyén kezeli az ilyen szituációkat. Bár nagyon szerettem volna visszaalduni és megszabadulni a rémes kiabálásnak még az emlékétől is, de nem ment. Végül kíváncsiságtól fűtve kikeltem az ágyamból és odalopództam a konyha ajtajához. Szerencsére a húgom, Heni (Henrietta) nem ébredt fel, mert különben ő alighanem óvatlanabb lett volna.
Csak egy pillanatra lestem be, de így is sokat láttam: anyám a nagy asztal egyik, a nagymamám a másik végén ült, anyám előtt félig telt borosüveg.
– Nem, nem soha! – mondta éppen anyukám és az asztalra csapott.
– De, már éppen it az ideje hogy elhagyd ezt a buta büszkeséget – felelte a nagymamám nyugodtabban.
– Anett egy ribanc és ha száz évig élek is, nem bocsátok meg neki!
Most már kezdtem érteni a dolgot. Anett anyukám nővére volt, két évvel idősebb nála. Még sosem találkoztam vele személyesen és csak nagymamámtól hallottam róla, mert anyukám utált róla beszélni. Egészen addig nem is tudtam, hogy miért.
– De kislányom, a nővéred már...
– Nem. Érdekel. Érted?
– Igen, értem. Bocsáss meg, hogy felhoztam.
– Semmi baj. De tudd meg, hogy hamarosan eltüntetem az összes rohadt képemet róla! Azt akarom, hogy a lányok meg se ismerjék őt! – azzal rámutatott egy nagy albumra az asztalon.
A beszélgetésnek végeszakadt, én visszalopakodtam az ágyamba és aludtam is reggelig. Másnap vasárnap volt, így anyukám szokás szerint edzeni ment reggel nyolctól tízei, én pedig fél kilenckor keltem fel. Első dolgom annak az este látott albumnak a felkutatása volt. Anyukám hálójában vagy tíz perc után rá is leltem a szekrény tetején egy dobozban, amit lakat védett. Mivel nem tudtam, milyen kóddal nyithatnám ki, így végső elkeseredésemben a nagymamámhoz fordultam.
– Hallottál minket este? – kérdezte meglepve.
– Igen, és szeretném tudni, hogy mi ez az egész anyu és Anett között!
– Rendben, elmesélem.