Laura és Ádám története

Hangosan felnyögtem, ahogy hercegem egyetlen határozott mozdulattal tövig belém hatolt. Kőkemény farka teljesen kitöltött. Annyira régen vártam már erre a pillanatra, annyit ábrándoztam róla, és most végre tényleg megtörténik! Immár tudtam azt is, hogy álmodozásaim meg se közelítették a valóságot. Nagyon, de nagyon rágerjedtem erre a félisten pasira; éreztem, néhány erőteljes lökés, és máris elélvezek.

Opsz, kicsit előreszaladtam... Bár legszívesebben mindjárt ezzel a csodás résszel indítanám a történetemet – egyszerűen mert ez az abszolút kedvencem –, de azt hiszem, ez így azért túlságosan in medias res. Szóval, kezdjük mégiscsak inkább az elején, amihez bő három évet kell visszább ugornunk az időben a fentiekhez képest. Velem tartasz? Nagy örömömre szolgál, ha megoszthatom Veled e csodálatos élményemet, de előrebocsátom: bár számomra ez életem egyik legszebb pillanata, Neked talán csak egy történet lesz a sok közül. Jaj, jut eszembe, be sem mutatkoztam még: a nevem Laura.

22 éves voltam akkoriban, egy budapesti cégnél dolgoztam irodai munkakörben. Az egész napos számítógép előtt görnyedés után mindig jól esett egy kis sportolás a kedvenc edzőtermemben vagy az uszodában. Évával, akivel még a főiskolán lettünk barátnők, rendszeresen eljártunk fallabdázni. Egy alkalommal elhozta magával az aktuális pasiját, Krisztiánt, és annak barátját, Ádámot. Két termet béreltünk ki másfél órára, hogy bőven legyen ideje játszania mindenkinek mindenkivel.

Krisztián jól nézet ki, Ádám viszont egyenesen fantasztikusan, mintha csak valamelyik férfi fitneszmagazin címlapjáról lépett volna le! Jó tizenöt-húsz centivel magasodott fölém; gesztenyebarna haj, fantasztikus kék szemek, markáns áll, lenyűgöző mosoly, széles váll, keskeny csípő, erős combok, kidolgozott, arányos izmok mindenhol – mint egy félisten. Két évvel volt idősebb nálam (mint később megtudtam). Ráadásul nagyon jó modorú, udvarias, előzékeny pasiként ismertem meg, ekkor akasztottam rá magamban a „herceg” nevet is: ha lett volna fehér lova, ő lehetett volna a fehér lovon ülő szőke herceg. Na jó, gesztenyebarna herceg :-) Igen alaposan megizzasztott a játék során, jóval erősebb ellenfélnek bizonyult mint Éva, viszont én sem adtam magam könnyen. Végül is ő nyert (éppen hogy csak! ), de megjegyezte, hogy nagyon jól fallabdázok.