Újév hajnalán

Jobbnál – jobb zene ment, és folyamatos volt a tánc. A férfiak közül csak az egyik üldögélt, a többiek meg folyamatosan forgásban tartották a nőket. Az én férjem is kifejezetten jó táncos, egészen puha léptű, nagy ívű körökkel keringeti a partnerét, amaz a másik meg inkább keményen teszi oda a talpát, és sarkosan húzza – tolja a partnerét. Legdinamikusabban a harmadik ropta, igazi látványosság volt, ahogy figurázott, jól esett nézni, ahogy ringatta a csípőjét, ahogy magához vonva a partnernőjét úgy repkedtek együtt, mint valami tavaszi bódulattól könnyű pillangócsapat.
Figyeltem őket, hogy milyen könnyeden ringanak. Nem ütköztek egymásnak, nem taposták egymás lábát, csupa szökkenés volt, apró sasszék, lágy riszálgatás, és olykor vad forgások, csak úgy repült a lányok szoknyája. S aztán a forgás végén nagyhirtelen megkapta a partnere derekát, magához rántotta szorosan, és abból a 2 centis közelségből az arcába nevetett, mintegy ráolvasztva az önmaga örömét is, amiért ilyen jól megy az együtt táncolás.

A férjem – amilyen udvarias fajta – zömmel a többi nőt táncoltatta, de én is szívesen mentem akármelyik másik pasival is, szívesen vettem részt az ilyen életteli eseményekben.
Ez az egymásra fonódás tényleg szokatlan pozitúra volna, ha nem szólna a zene. Így azonban – táncként – mindenféle egymást ölelés, egymáshoz simulás is helyénvaló.

A partnerem fogta a csípőmet, és szorosan hozzányomta a sajátjához. Nem is hagyta, hogy azonnal kibontakozzak, hogy félrehúzzam az ölem, hanem csak az arcomba nevetett, mint aki csak mókázva mórikálja magát, majd máris hátrataszított, megforgatott a tengelyem körül, s utánam kapott, hogy ismét magához öleljen. Az átsuhanó gondolataim ellenére sem volt ez egy erotikus kezdeményezése valami későbbinek, hanem leginkább a táncolás szeretete volt, mégpedig annyira a teljességében, hogy abba beletartozik a testek egymáshoz simulása, összefeszülése is. Jól esett.
Hozzám simult, baljával a derekamon, megfogta a jobbomat, s azt eltartotta előbb messzire, majd mind közelebb. Mikor már a vállamnál járt vele, akkor megpróbálta besajtolni a két kulcsolódó tenyeret a két összenyomott mellkas közé. Nem ment könnyen, mert nem távolodott el a testünk, egymáshoz voltunk nyomulva. Így aztán megpihent az összekulcsolt kezünk a mellkasunk tetején. Hüvelykujjával eltávolodott a kulcsolódásból, és felfedezőútra indulva megcirókálta a mellem domborúságát.
Kérdőn az arcába pillantottam, de csak szélesen mosolygott.
Megismételte a simogatást, kézfejét is bevonva, és végig a szemem figyelte, hogy igaziból elutasítom-e a kalandozó ujját, vagy csak az illendőség miatt tolom félre.

Még közelebb nyomult, az arcát a nyakamhoz tette, hogy a hangos zene ellenére is hallhassam:
– Szeretem szorosan átkarolni a testedet, olyan jó domborodós, olyan jól teli van a karom, ha ölellek. Hmmmm. És ráadásul szeretem simogatni a melled, mert a ruháidon keresztül is érzem az ujjam alatt, hogy szívesen veszi a cirógatást. Hegyes a bimbód.

Amikorra a mondat végére ért, máris hátralépett, a tengelyem körül megforgatott, az ütemből egy pillanatra se estünk ki. Már kezdte volna a következő forgatást, amikor vége lett a számnak, s kibontakoztunk a karolásból.

Kibontakoztam belőle jobban is, léptem a poharamért, mert a tánc közben kiszárad a torkom, ilyenkor gyakrabban kell innom. Ahogy elfordultam a társaságtól, lendítettem az ujjam, hogy magam is meggyőződjek róla, hogy tényleg hegyes vagyok – e, vagy csak bolondít a pasi.
De nem csak bolondított, hanem határozottan előrecsúcsosodott a gombja! Khm. Ettől a kis simogatástól lenne? Vagy a testemhez dörzsölődő mellkasától, ágyékától?
Mert amúgy nem valószínű, hogy valamiféle erotikus gerjedelem merült volna föl a tánctól, hiszen mi csak jó ismerősök vagyunk egymásnak, nem potenciális szexpartnerek. Hanem akkor mitől?
Elütöttem a spekulálást, csak megittam a poharamból azt a sok buborékot.

Máris akadt következő táncosom, aki a tálalóasztal szélére rakta a poharamat, és húzott az üresebb parkett irányába. A zene sokkal tempósabb volt, esély nem volt pihentető összeborulásokra, hanem leginkább csak a sasszék felgyorsított lüktetése dominált.
Élveztem, hogy milyen jól megy nekem, hogy mennyire együtt vagyok a zenével, hogy milyen jól értem a partnerem mozdulatainak indításait is már, és tüstént reagálok a teste rezzenésére. Jó volt, szerettem ezt az érzést.

Odakalandoztam a keblemhez – még mindig olyan volt. Hm. Ezek szerint nincs is összefüggésben az erotikus összesimulásokkal, hanem csak olyan, és úgy maradt.

Valahogy 3 óra körülig bírtam a tempót, aztán még bedöntöttem egy további pohár , mielőtt kisurrantam a nappali ajtaján, hogy ne is nagyon vegyék észre, hogy társaságot bontottam, s kidűltem a sorból. Egy szinttel lejjebb volt a vendégszoba, betámolyogtam oda, és máris lerúgtam a cipőimet. Mert csinos ugyan egy magas sarkú cipellő, jól mutat benne a táncolás, de azért csak fárasztó már órák óta ropni benne. Egy pillanat alatt megszabadultam a ruháimtól, csak a bugyim maradt, és belevetettem magam az ágyamba. A plédet félig – meddig magamra rángattam, de éreztem is már, hogy a karom elnehezült, és a testemben az eddigi feszülés már inkább az elpetyhüdésnek adta át a helyet. Jólesett belesüppedni a lepedőbe, a nappaliból beszűrődő zene nem zavart.
Amint becsukódott a szemem, már nem is lehetett kinyitni többé, már nem voltam több csak egy alvás.

Álmomban valaki kedvesen simogatta a mellemet, a hüvelykujjával cirókálta a bimbót, és én egyre közelebb toltam hozzá a mellkasomat, mintegy kezeügyébe igazítva a . Simogatta, és nézte az arcomat, hogy tetszik-e nekem a dolog. Majd ráhajolt, és gyöngéden megcsókolta.
Ahogy szívogatta, éreztem, hogy még keményebbé válik, belenyomul a fogsora közé, szinte tolakszik egyre beljebb.
Éreztem, hogy a mellkasomra lihegte az elragadtatását.
Nagyon élvezetes volt, ahogy szopogatta, időnként vadul, hevesen belemart, de a fájdalomhatár pillanatában mégis gyöngéden kinyalogatta belőle az ijedelem keménységét.
Ahogy játszott vele, dédelgette, egészen bezsongtam tőle. Puha volt a szája, és kemény a nyelve, és hol intenzíven megszívta, hol lágyan körülmorzsolta az ajkával, egyre inkább úgy éreztem, hogy felforrok tőle, a testem összes porcikáján érezni szeretném ezeket a kalandozó puha ajkakat, meg ezt a határozott céltudatos, táncos nyelvét. Áááááh...

Váratlanul visszaestem az alvás sötétjébe, már nem folytatódott velem tovább az izgalmas utózönge, habár még forró volt az ölem, érdemes lett volna simogatni egy kicsit, de súlyosabb volt az alváskényszer, és lehúzta onnét a kezemet.

Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk, és fölkerekedtünk mindannyian, hogy ebben a hóval borított kis erdőben tegyünk egy sétakört. A csizmám alatt ropogott a hó, a fenyők ágán dundin egyensúlyoztak a hópárnák, és átható csönd volt az erdőben (míg meg nem mozdultunk).

Érdekes, hogy ebben a néma fehérségben a gondolataim vissza – visszaröppentek az éjszaka sötétségébe, és újra meg újra beúszott a gondolataim közé, amint a sötét szobában egy mégsötétebb test, s egy derengő arc a mellemre borul. Már a gondolatba is beleborzongtam.
Elterveztem, hogy mihelyt hazasétálunk, majd rábírom a férjemet, hogy pihenjük ki az éjszakai táncolást egy kis ágynyugalommal. Vagy nem annyira nagy nyugalommalm de ágyban.

A tervem csak féligre sikerült, mert ő az ágybadőlésre tüstént kaphatónak látszott, de többre nemigen, merthogy másnaposan zúgott a feje, és semmi kedve nem volt az én keményen bizsergő bimbóimra túl sok energiát fordítani.

Én meg csak nyugtalanul hevertem ott, és egyre inkább vágytam egy érintésre, egy kedves simogató kézre, egy izgatón becézgető finom nyelvre. Az izgatón becézgetőről le kellett mondanom, de a magam keze is eléggé gyöngéden simogat, hogy végül élvezetes élmény kerekedjék belőle.

Amint vége lett, és kipenderültem az ágyból, kajlán levertem a szemüvegem, és a szára külön esett. A szőnyegen megcsillant a picike rézcsavar, amelyiknek rögzíteni kellett volna a szárat. Az alkatrészeket összecsipegetve kilibbentem a szobából, hogy segítséget kérjek a szereléshez. Vagy legalább egy pici csavarhúzót.

A házigazdának aprólékosan fölszerelt kis műhelye volt az alagsorban, mindenféle szükséges holmikkal. Akadt csipesz is, csavarhúzó is. Megtartotta nekem a szárat, míg én a csipesszel próbáltam helyére illeszteni a kicsike csavart.
Csakhogy az iménti élvezetes élményem következtében még jelentősen remegett a kezem, ha eddig az ujjaim illatáról nem következtette volna ki, hogy hol jártam velük az imént, most mindenképpen árulómmá vált a remegés, mely gátolta, hogy a rézcsavart a helyére srófoljam.

A pasi az arcomba nézett, és hogy még zavarba is jöttem a tekintetétől, tüstént tudta, hogy mit műveltem az imént. Ez a fölismerés érdekes módon hatott rá, kicsit tán olyan volt, mintha egy live – show ment volna le előtte, a maga izgató illataival, légszomjával, nyirkosodó bőrével. És mint egy efféle közvetlen inger, őt is megérintette a gerjedelem, hogy ő maga is szeretne részt venni valami hasonlóban.

Közel hajolva halkan kérdezte:
– Nem voltál ébren az éjjel?
– Dehogynem, nem emlékszel? Hát táncos buli volt! 3 – ig bírtam, aztán mentem aludni.
– Később nem ébredtél föl?
– Csak reggel..., de miért kérdel ilyeneket? Mitől kellett volna ébrednem???
– Bementem hozzád, és ott feküdtél, mint egy puha kalács. Összegömbölyödött cica, és halkan szuszogtál. Olyan meleg női illat burkolt, hogy jól esett szimatolni a bőrödet. Letoltam a takarót, és a markomba belekéretőzött a melled. Egészen keményre duzzadt a bimbója. Annyira jól esett szopogatni egy kicsit, hogy egészen

b

alf

el

alf

ek

alf

áb

alf

ultam

ebbe az asszonyi testbe. Te meg olyan szívesen fogadtál engem, hogy egészen megigéztél a reakcióiddal. Elvarázsoltál, és képtelen voltam mást tenni, mint amit elvártál tőlem. Csókoltam a melleidet és nem is akartam egyebet, csak hogy csókolhassam még tovább, hogy érezhessem, amint megmarkolom és benned meg buzog a vágyakozás az érintésem után. Hihetetlenül lelkesítő volt a reakciód, ahogy körém fontad magad.
Mindigis ilyesmire vágytam, hogy egy nő körülfonjon, magába öleljen, hogy elveszhessek a bőre hajlatai között, hogy az arcom a melle halmába merüljön, háááááá – belerévedt az emlékezésbe.

– És mi volt még? Mondd! Több is volt? – feszült voltam, míg a válaszra vártam.
– Nem mertem többet. Bármikor bejöhetett volna a férjed, vagy a feleségem, vagy valaki más a vendégek közül. Visszatakartalak, és kibotorkáltam tőled, de olyan keményen kívántalak, hogy képtelen voltam akármi egyébre gondolni, csak itt lüktetett a tarkómban a parttalan vágy.
Később még egyszer visszajöttem, hogy addig csókoljam a tested, amíg csak nem szűnik a fejemben a zakatolás. De csak kitakartalak, és nézegettelek. A kereklő melled annyira gyönyörű volt az éjszaka beszűrődő fényeiben, hogy szabályosan fájt a visszatartott vágy.

Kezdtem elérzékenyülni ettől a fiútól. Valahogy annyira meglepett, hogy éppen én voltam, aki kiváltottam belőle. Igen jót tett az önértékelésemnek, hogy az utóbbi idők hosszantartó kudarcai után valamely pasi ilyen hevesen utánam veti magát.
– Most utólag miért mesélted el mégis? Mi mindig csak barátok voltunk, közöttünk nincs szó szexuális tűzről. Miért kellett elmondanod ezt? Mostmár nem hagyhatom figyelmen kívül! Megváltozik tőle a kapcsolatunk.
– Azért mert az éjjel te nem tudtad, hogy ott vagyok, és kívánlak, de most azt akarom, hogy tudd, hogy itt vagyok, és nagyon kívánlak. Szeretném megsimogatni a melleidet, de úgy, hogy te is akarod, és látni akarom az arcodon, hogy te is élvezed, amikor szopogatom.
– ööö... most akkor mit akarsz, simogatni, vagy szopogatni?
– Szeretnék elélvezni benned...
– Túlzás! Én nem akarom azt...
– De a melleid szeretik a kényeztetést,

k

alf

ín

alf

ál

alf

já

alf

k

magukat, nagyon is akarják. Most is csupa várakozás mind a kettő, alig várják, hogy odaengedj.

Lepillantottam, és a blúzomat jelentősen a két bimbó. Szólni se tudtam a meghökkenéstől. Éreztem én, hogy bizsereg, hogy forrón zsong a környék, de hogy ilyen föltűnően az árulóm legyen, arra nem gondoltam volna.
Ő meg odalépett, gyöngéden alákanalazott a tenyerével, s amint megemelintette, máris ráhajolt, és olyan élvezetesen csókolta, hogy elgyöngült tőle a lábam.

Csókjai nyomán a bimbóból széjjelSUGÁRzott a forróság, végigperzselte a hátamat, a derekamat, és az ágyékomban bennemaradt. Perzselő követelőző vágy öntött el, hogy mindenhol érezhessem ezt a kalandor puha száját, gyöngéden harapdáló kis fogait, meg a nyelve csúcsát, ahogy terelgeti vele a bőrömön a kéjt.
Ez a vágy annyira elpuhította a térdemet, majd összeroskadtam a karjában, alig bírtam állni már.

Karjával átkapott, és a műhelyajtóig hátrált velem, majd az ajtófélfának tolta a hátamat, némi stabilitást adva a roskadozó hajlamomnak.

Ragyogott az arca, ahogy rám nézett, olyan gyönyörködő volt a tekintete, ami következtében további bizsergős forróság ömlött végig rajtam.
– Gyönyörű melled van, és határtalanul élvezem, hogy ennyire örülni tudsz, amikor szeretgetem őket. Nagyon jólesik nekem, hogy nézhetem a örömödet – suttogta a nyakhajlatomba.

S máris ráhajolt a mellemre ismét.
– Ááááááh, de jól csinálja...

Másik kezével a csípőmet markolgatta, én meg elkaptam csuklóból, és előrehúztam a tenyerét, és kissé széjjelebb nyitottam a terpeszt is.
Azonnal értette, és óvatos gyöngéd mozdulatokkal cirógatni kezdte az ágazatot, kutatgatott valamiféle dudor után. Tán remélte, hogy ugyanolyan jelentősen előrehegyesedett bimbót talál, mint amilyent a mellemen is. De azért ennyire nem egyszerű az eset, biztosítani kell egy kis lehetőséget a keresgélésre, merthogy az érte való kutatás is gyönyörű kaland.

Aztán amikor rábukkant végül, és az ujja közé csippentve megmorzsolgatta, – alig bírtam magammal, annyira lüktetett az egész pálya, és vágytam rá, hogy mostmár köszönjön el a melleimtől és fedezze föl az újabb lehetőséget, a várakozó kis kapuőrt.

Képtelen voltam megmozdulni, hogy irányítsam őt, csak kétségbeesve kapkodtam a lélegzetem után, és hevesen táncoltattam a csípőmet, hogy a bugyimban matató kezéhez egyre erősebben hozzádörzsölhessem.
– Élvezed?
Atyaég! Hogy kérdezheti!
Széjjelhasad bennem az egyre dagadó gyönyör burka, és elborítja az egész ölemet, végigöntve a bizsergő melleimet, a hátamat, a tarkómat, a füleimet, mindenhol. És csak reszkettet, ráz kegyetlenül, mozdulni se vagyok képes tőle, annyira elgyöngülök. Megpuhulnak a csontjaim mind, csak a ragyogón fényesre szidolozott kéj emel el a talajtól. Húúúú...

Tán egy perc is kell, mire képes vagyok összerendeződni annyira, hogy kinyögjem:
– Veled mi lesz?
– Úgy elsültem, mint a parancsolat! Gondolod, hogy képes vagyok végignézni az elélvezésedet anélkül, hogy el ne durrannék? Annyira csodálatos látvány vagy, annyira magával ragadó, ahogy itt lüktetsz a karjaim között, hogy képtelenség volna kibírni. Nagyon élveztem.

Még kellett egy kis idő, mire megnyugodtunk annyira, hogy képes voltam rendezni a ruháimat, hogy kimenjek a kisműhelyből.

Aztán meg egész nap csak félrekaptam a tekintetemet, hogy ne is lássam az arcán az elragadtatást, ahogy rám néz. A szeme mindent elárult, teli volt vággyal, várakozással, az ajkai mosolyra húzódott, a lépte könnyedebbé emelte, és kiéreztem én is, hogy zsongott a mellkasában az öröm.

Na ja, nekem is ragyognak a szemeim!!!