Nem vagyok frigid!

Csütörtök volt, az utolsó, leállás előtti nap. Szinte már senkinek sem volt kedve dolgozni, mindenki lázasan készülődött a karácsonyra és a 10 napos szabadságra. Egymást túllicitálva az ajándékokkal és a méretes karácsonyfákkal dicsekedtek a kolleginák és a kollegák, hogy mennyire készülnek a szent ünnepre. Engem valahogy nem hatott meg, megkaptam a fizupapírt és az sms-t rajta a 13. havival és a prémiummal, örültem a pénzemnek és magamnak, így a számadatokba és a grafikonjaimba temetkeztem. 17:00-kor kiürült az iroda, síri csend lett az egész emeleten. Egyedül maradtam a tizenhat fős irodában, ami roppant groteszk látványt nyújtott. Nagyjából két órán át dolgoztam még mire kész lettem. Utoljára készültem átnézni a művem, de ekkor nagy meglepetésemre Kornél, a főmérnök lépett be az irodába. Negyvenes évei elején járt, jóképű, magas, a közvetlen főnököm... pont a zsánerem. Csak épp a stílusa hagyott némi kívánni valót maga után. Bárkit bármikor kiosztott és nem finomkodott. Ennek ellenére én bírtam őt nagyon. Ő volt az egyedüli, akivel jól kijöttem. Sokat viccelődtünk egymással, néha aprócska flörtöket is megengedve magunknak. Elégedett volt a munkámmal is, és ezt a többiek előtt sem titkolta. Talán azért nem is szerettek annyira kollégák... A többiek szemében én voltam a munkamániás frigid picsa, aki totál besavanyodott pedig még 30 sincs. Július Cézár mondott valami olyasmit, hogy egy idő után az ember azzá válik, amivé a többiek tartják. Nem bántam. Kielégített a munkám.
– Te még mindig itt vagy? – csodálkozott.
– Igen, most készülök hazamenni, csak ezt még átnézem...
– Kiscsillag... – mondta affektálva – húzzál már haza a családodhoz, ahelyett, hogy itt rohadsz az irodában és selejtelemzést csinálsz.
– Majd csak szombat reggel utazom haza anyámékhoz.
– Hát nincs lovagod, aki vár? Na persze, honnan is lenne, ha folyton túlórázol és a munkahelyeden meg a lakásodon kívül maximum a hiperbe mész be cornflakesért... – mondta, miközben az íróasztalom szélére ült.
– Ne aggódj már folyton a magánéletem miatt, hisz tudod, otthon három kigyúrt, szexi, nap barnított latin macsó vár rám, vacsorával, borral, szexszel... azért dolgozom ennyit, hogy ezeket az Isten ajándékait eltartsam. – próbáltam viccesre venni a dolgot, de természetesen mi sem állt távolabb az igazságtól... Ezt Kornél is jól tudta.