Vera unokahúgom

Egészen kicsi koromtól kezdve ismertem Verát, ugyanis együtt nőttem fel vele Angliában. Annak ellenére hogy jó pár száz kilóméter választott minket el egymástól még az országon belül is, gyakran találkoztunk és ezeket a látogatásokat mindig rendkívül vártam és élveztem. Vera mindig gyönyörá volt, kedves, kissé félénk, de ennek ellenére is nagyon erős, így hát igencsak mély benyomást tett rám. Mikor kiderült, hogy a családommal Kanadába költözünk, izgatott voltam az új lehetőségektől, de ugyanakkor nagyon lesúlytott, hogy búcsút kell mondanom a legkedvesebb és legszebb unokahúgom társaságáról is. Akkor voltam 14 éves, ő pedig 13.
Remélem, el tudjátok képzelni a meglepepetésemet és az örömömet, amikor öt évvel később anyukám elmondta, hogy Vera hozzánk fog költözni, mert itt szeretne elhelyezkedni majd Kanadában. Ő már 18 volt akkor, és bár egy szép kislányként élt az emlékeimben, az semmi sem volt ahhoz képest amikor valójában találkoztam vele. Sudár termet, karcsú test, formás fenék, nagy, kerek mellek. Szép arca nőiessé vált, de mosolyában és kék szemeiben még mindig láttam a pajkosságot és kedvességet. Hátközépig érő vörös haja elvarázsolt, és bár régen is szép volt, felnőttkorára úgy nézett ki mintha valóban egy tűzfüggöny követné őt. Vicces volt látni, hogy a barátaim mennyivel többször jöttek látogatóba azután és persze nem egy mondta közülük, mennyire szexi is az én unokahúgom. Én persze csak nevezettem ezen, de az igazság az volt, hogy én is nagyon kívánatosnak tartottam Verát.
Mikor hozzánkköltözött, megkapta az addigi hálószobámat, de én boldogan költöztem a vendégszobába hogy neki minél jobb legyen. Szombatonként, amikor a szüleim a gondosan ütemezett bevásárlásukra mentek, mindig Vera készített nekem reggelit, általában pirítóst és teát, majd behozta a szobámba és közösen elfogyasztottuk az éltelt, miközben az ágymon ülve beszélgettünk. Vera mindig kihívóan öltözködött, kedvenc szerelése egy miniszoknyából és egy ujj nélküli felsőből állt, előszeretettel öltözködött így szombatonként.
Egyszer, amikor éppen az ágyamon feküdtünk, beszélgetve és nevetgélve, azon kaptam magam, hogy Vera a combomra teszi a kezét a vékony takarómon át.