A feleségem szeretője

Ülök a nappaliban, ahogy évek óta mindig. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a kilátás a Várhegyre, ugyanazok a poharak az asztalon, és mégis, minden más. Minden idegen, szinte ellenséges, közönyös. Az óra ketyegését csak a poharakban csilingelő jégkockák zaja töri meg. Csend van, kicsit kínos, kicsit feszült, kicsit izgatott. Valamit mondani kéne, mindhárman ezt érezzük, de valahogy elfogytak a szavak. Az elején még könnyen ment minden. A vendégváró rutin átsegített a kezdeti sutaságokon. Kézfogás, puszi az asszonynak, bemutatkozás, foglalj helyet, mit iszol? – ez megy. De ami ez után jön, az nekünk új. Nekem már az is furcsa, hogy megpuszilja a feleségemet. Nem mintha tíz év házasság alatt nem lett volna rá példa, hogy más férfi üdvözlésképpen megpuszilja. De ez, most meg akarja dugni a nejemet, s még puszilgatja is, mit képzel magáról? Mi a frásznak puszilgatja, nem fél, hogy hasba rúgom? Persze Anna visszapuszilja, mosolyog, el is pirul s miközben összeér az arcuk, jobb kezét a pasas vállára teszi. Hirtelen nem is tűnik olyan jó ötletnek ez az egész. Más dolog, ha spontán módon kialakul valami, és más, amikor megtervezzük, hogy mint egy idióta ülök az ágy szélén, míg ez a másik Annával... hú de hülyén érzem magam.
Szerencsére a pasinak nem új ez az egész. Mert neki már rutin. Talán ezért is tartok az egésztől valamennyire. Az én kicsi feleségem egy az ő listáján, nekünk viszont ő Az Első. Basszus, nagy felelősség van rajta, és ő ezt túlzottan is könnyedén veszi. Bár, gondolom, talán így a jobb, hogy nem veszi komolyan. Csak lazán, semmi stressz, ez nem az érettségi, itt sima kuffantás van kibontakozóban, én vagyok az ünnepelt, én vagyok a bíró. Mindenki azt teszi, amit én megengedek, mindenki azt lesi, hogy én mit engedek meg. Én vagyok a néző, a saját feleségem a szeretőm, kedvesem, pornósztárom és szexrabszolgám. Értem fog élvezni, s magáért is biztosan, de a helyes megfogalmazás azt hiszem, az értünk. Igen, értünk, ebbe kapaszkodom, én akartam, nincs visszaút, nincs visszaút, menni kell.
– No és, meséljetek magatokról! szól, és Anna mellé telepszik. Gyomrom görcsbe rándul.