Családi riportok 3. rész

A harmadik történetet egy vonatút alatt mesélte el egy 45 éves hölgy. Rajtunk kívül még két 30 körüli pasi utazott a fülkében és egy újságcikkről beszélgettek amiben arról volt szó, hogy egy borsodi kis településen egy férfi az anyjával és a féltestvérével is vérfertőző kapcsolatban élt. Azon vitáztak, hogy tényleg van-e ilyen, vagy csak a szenzációhajhász újságírók találják ki, hogy eladhatóbb legyen a lap. A végén megegyeztek abban, hogy kitaláció az egész. A hölgy ezalatt az ablakon nézett kifelé és szája sarkában amolyan mindentudó mosoly villant fel néha.
A két srác leszállt a következő állomáson és mivel a hölgy arckifejezéséből úgy ítéltem meg, hogy itt is lehet egy sztori, elkezdtem puhatolózni. Nagyjából másfél óráig utaztunk még együtt, íme az eredmény.

– Azon mosolyogtam, hogy néha el se hisszük, hogy egy hihetetlennek tűnő történet mennyire igaz is lehet. Bár lehet, hogy ez az újságcikk csak kitalált sztori, de az enyém valóságos és egyáltalán nem zavar ha megírja azon a szextörténetes oldalon, legalább látják az emberek, hogy nem kell mindenkit rögtön elítélni azért amit tesz.
Én most 45 éves vagyok és két évvel ezelőtt a férjem megőrült. Na nem szó szerint, csak beleszeretett egy 30 körüli kolléganőjébe, de úgy viselkedett, mint egy szerelmes kamasz. Először csak annyi pénzt költött rá amennyit a fizetéséből el tudott titkolni, majd mikor az már kevés lett a haveroktól kért kölcsön, aztán személyi kölcsönt vett fel, hogy azokat vissza tudja fizetni. Utána eladta az autóját – nekünk persze azt hazudta, hogy ellopták – amiből vissza fizette a bankkölcsönt és a maradékot a csajra költötte. Amikor a kollégáitól kért kisebb nagyobb összegeket, akkor már gyanús volt a dolog, persze mindent tagadott mikor rákérdeztem. Aztán egyre zűrösebb ügyei lettek nagyon rövid idő alatt és a végén hamis számlákkal a munkahelyétől is elég nagy összeget nyúlt le. Nem is tudom miből gondolta azt, hogy nem fog lebukni. Persze amikor kitört a balhé, a csaj kirúgta, a főnöke szintén, bírósági ügy lett a dologból és – hab a tortán – én is otthagytam. Vittem a kocsimat, a személyes holmimat, a bútorok, berendezési tárgyak kb. felét, és a közös számlánkon levő pénzt – amihez szerencsére addig nem mert nyúlni – neki meg otthagytam a lakást.