Alexandra vágyakozásai 2. részlet

– Gyere velem – mondta.
Az igazság az, hogy egész este csábított, akárcsak az első találkozásunk napján. Olyan erős vágyat ébresztett bennem, fizikai, állati gerjedelmet, hogy kész voltam, hogy bármit megtegyek azért, hogy teljesen az enyém lehessen.
Követtem a dolgozószobájába. Sam jött utánunk. Elliot és Gus, akik már korábban leléptek, ott vártak. Megborzongtam a rossz előérzettől, mely a többiek váratlan jelenléte miatt tört rám. Lelkem mélyén azt terveztem, hogy beavatásomon kizárólag csak Reggie lesz jelen. A rettegés és a félelem hatalmába kerítette testemet, s azzal fenyegetett, hogy teljesen legyőz, s kiűz a szobából.
– Alexandra, a zsámolyra! – parancsolta Reggie, mielőtt még legyőzhettem volna a félelmemet. Tekintélyes szavai visszahozták gondolataimat a szobába, ahol megpillantottam az egyszerű berendezést, az egyszerű bőrkereveteket, és a bőrrel borított kisszékeket, melyek szépen, sorakoztak a kandalló körül.
– A zsámolyra! – parancsolta megint. Ránéztem, ott állt előttem, szétterpesztett lábakkal. Sajátos, acélos tekintetével viszonozta a pillantásomat.
Az egész szoba mozdulatlan volt. Sam, Elliot, Gus, minden szem rám szegeződött. Végignéztem rajtuk, mindegyik tekintet mélyen belém hatolt, és baljós előérzetekkel töltött meg. Aztán, hirtelen elhatározással megkerültem a mellettem lévő kerevetet, odamentem a legközelebbi zsámolyhoz, és leültem.
Rövid, kötött, szűk szoknya volt rajtam, bordó színű. Hosszú ujjú pólóm elöl-hátul mélyen ki volt vágva, felfedve keblem mozgását, melyet a melltartóval magasra emeltem. Ahogy a zsámolyon ültem, a szoknyám olyan magasra csúszott a combomon, hogy össze kellett szorítanom a lábam, ha azt akartam, hogy ne lássanak mélyen a ruhám alá. Alacsony zsámoly volt, térdem a fenekemnél magasabbra került. Esetlenül ültem, mintha valami gonosz színpadon lennék, ahol nincs hová bújnom.
Reggie gyorsan fölém hajolt, megragadott teljes figyelmemmel és minden gondolatommal együtt, rendelkezett egész lényemmel. Fél térdre ereszkedve állt előttem. Kezem idegesen babrált az ölemben. Határozott szándékkal mindkettőt kezeibe fogta. Meleg volt a keze, ellentétben az én hideg, nedves bőrömmel.
– Azt akarom, hogy engedd el magad – mondta lágyan, s ezt a megjegyzést csak nekem szánta.