Egy különleges barát

Számomra az első alkalom nem úgy következett be, mint a legtöbb kamasznak, nem a szomszéd fiúval, vagy az egyik legkívánatosabb osztálytársammal.

Ha szerencsés vagy, akkor te is ismersz egy olyan valakit, akivel olyan igazán jól el lehet beszélgetni, akinek – úgy érzed – egészen nyugodtan kiöntheted a lelked, akiről mindjárt megérzed, hogy ugyanabban a lövészárokban szenved, hogy neki sem könnyű, egyáltalán nem. Szóval egy olyan fiú, aki tökéletesen tisztában van avval, hogy nincs mindig, mindenben neked igazad, mégis türelmesen meghallgat, és KIÁLL, KITART MELLETTED!

Én olyan szerencsés voltam, hogy alig múltam 15 éves, amikor találkoztam VELE! Gábornak hívják, és csak néhány hónappal fiatalabb. A környezetünk hamar észrevette, hogy valami van közöttünk, és ennek hamarosan hangot is adtak. Persze általában mögöttünk nevezték nevén az érzéseinket, ami azért mindig visszajutott hozzánk, de előfordult, hogy szemben is kifejezték helytelenítő véleményüket. Engem meglehetősen zavart, ha lebuziztak, de Gábor tökéletesen meg volt békélve a másságával. Így hamarosan már én sem izgattam magam, és beláttam, legjobb, ha teszek mások véleményére, hiszen az én életemben nem ők a fontosak. Avval, hogy Gábor ilyen természetességgel fogadta el a saját szexuális érzéseit, engem is hozzásegített, hogy az élet dolgait egészen másképp szemléljem. Ez az, amiért a megismerkedésünktől kezdve én úgy éreztem, hogy rendkívüli módon meg kell őt becsüljem, mert nagyon sokat jelent a számomra. Kellemes érzéssel töltött el az a gondolat, hogy ő az én tanítómesterem, az én tanácsadóm. Ám valójában ez így nem volt igaz. Viszont tényleg ő volt az, akivel bármilyen problémámról nyugodtan beszélgethettem, ettől már nyugodtabb lettem, és vele közösen megtaláltuk a megoldást.