Családi riportok 2. rész

A második történet egy srácé akivel egy helyre jártunk edzeni és haverok lettünk aztán egy estén megosztotta velem a titkát.

– A helyzet az, hogy néha még most is felemás érzések vannak bennem a történtek miatt. Néha szégyellem magam és azon agyalok, hogy mi lett volna ha nem történik meg, néha meg az van bennem amit egy haverom szokott mondani: "Szarni bele, szól a zene! " Ami nagyjából azt jelenti, hogy ne foglalkozz vele, minden rendben.
Hogy értsd az egészet, nagyon az elején kell kezdenem. Apámnak volt egy felesége, aki épp kilencedik hónapos terhesen feküdt a kórházban és az én jóapám ezalatt összejött anyámmal. Nagyjából akkor fogantam amikor a nővérem született. Persze mikor kiderült, hogy az öreg nem csak a feleségének csinált gyereket, hanem anyámnak is, hatalmas balhék voltak. Bírósági hercehurca, meg hasonló "finomságok", aminek az lett a vége, hogy apám kibékült a feleségével és együtt maradtak, de fizetett utánam tartásdíjat és engem anyám egyedül nevelt. Tíz éves koromig nem is tudtam, hogy van egy féltestvérem, mert anyám nem beszélt róla, sőt mikor arról kérdezősködtem, hogy nekem miért nincs apukám, akkor az volt a válasz, hogy nem szeretett minket és elhagyott mikor nagyon kicsi voltam.
A tizedik szülinapom után történt, hogy anyu kapott egy hivatalos levelet amit véletlenül kinn felejtett a konyhapulton, én meg belenéztem és megtudtam belőle, hogy apám meghalt és a tartásdíj helyett most már árvasági segélyt fogunk kapni, ugyanúgy ahogy a másik gyereke. Persze anyámnak nem mondtam el, hogy elolvastam a levelet, de elkezdtem nyomozni, kérdezősködni a rokonságban és ezekből meg a több év alatt elejtett mondatokból néhány nap alatt összeállt a kép. És 12 éves koromban a suli előtt egyszer csak megjelent a nővérem. Elmondta, hogy ki ő és azt, hogy az 50 km – re levő megyeszékhelyen laknak az anyukájával, meg azt is, hogy apánk halála után ő írt nekem pár levelet amire nem válaszoltam, ezért úgy döntött megkeres. Kb. 2 órát beszélgettünk és megegyeztünk abban, hogy e – mail – ezni fogunk egymással, meg majd telefonon is beszélünk. Mikor hazamentem elmondtam anyámnak és kérdőre vontam a levelek miatt és bevallotta, hogy azokat direkt nem adta ide nekem.