Fantázia

A történet a fantázia szüleménye. Minden nemű egyezés a valósággal csak a véletlen műve.
Egy személyszállító hajón dolgozom matrózként, idestova 10 éve. Én és a kollégáim nagyon jó munkaviszonyban vagyunk. Történt azonban két éve, hogy új másodkapitányt kaptunk. Egy nőt. Pontosabban egy lányt. 27 éves, 164 cm magas, vékony, tele tetoválással és felsőbbrendűségi hajlammal. Eleinte megpróbáltuk elfogadni, hogy egy nálunk fiatalabb nő dirigáljon nekünk de gyorsan sikerült neki mindegyikőnket kisebb nagyobb dolgokkal felbőszítenie. Tenni nem tudtunk ellene semmit, hiszen a felettesünk, de a bosszú ott motoszkált mindenkiben. Senki nem tekintett rá nőként, a stílusa, a kicsit fiús megjelenése nomeg persze a beosztása miatt sem. Számunkra a tény, hogy ilyen fiatalon magas pozícióban van csakis azt jelenthette, hogy ő bizony sokat térdelhetett és hajolhatott be mire ide eljutott. Én sem nagyon szerettem vagy tiszteltem de én néha azért észrevettem dolgokat amit a többiek nem.
Észrevettem például, hogy Viki – mert így hívják, nagyon gyorsan váltogatja a partnereit. A szomszédos kabin volt az ővé és nem ritkán hallottam a féktelen nyögéseit esténként mikor az éppen aktuális pasija gyömöszölte. Hatalmas szexuális étvágya lehetett, mert többször is órákon keresztül döngött a fal. Egyszer, csak kíváncsiságból kimásztam a hajó oldalára, a kabinja ablakához. Késő este volt, senki a környéken, de mégis a lebukás veszélye miatt nagyon izgultam. A kabinban halvány fény világított, a függöny pedig nem volt teljesen behúzva. Ahogy ott kapaszkodok és kukucskálok, hogy hátha meglátom őt esetleg meztelenül éppen akkor lépett ki a kabin apró zuhanyzójából, de pechemre pólóban és bugyiban. Na mindegy, ez is valami – gondoltam és halkan visszamásztam a fedélzetre. Néha azért elképzeltem milyen lehetne egyszer vele. Eljátszottam a gondolattal, hogy kislányos testét, kis gömbölyű melleit, feszes kis fenekét azért én is megdolgoznám ha lehetőség adódna rá. Észrevettem pár hónappal később, hogy őneki sem vagyok közömbös és apró jelekkel, mosolyokkal, incselkedéssel ezt tudtomra is adta, de a többiek előtt kemény és könyörtelen főnöknőt játszott továbbra is. El is hessegettem ezeket a gondolatokat magamtól mondván – hiszen ő a főnököm és ha valami történne és kiderül akkor én sohasem nézhetnék a kollégáim szemébe többé. Így hát játszottam tovább a bosszúéhes beosztott szerepét.