Legénybúcsú 2. rész - Thomas a természetben - Sátor

Majd a távolban egy kisebb fényforrást láttam meg és pár sátor képe rajzolódott ki előttem. Megragadtam a hátamon a zsákomat és elindultam feléjük menni, remélve megengedik, hogy mellettük le, biztos jó móka lesz.
Ahogy a közelükbe értem megláttam, hogy négyen vannak két lány és két fiú, akik éppen a tűz körül melegednek fel. Amikor aztán már nagyon közel voltak hozzám, akkor rájuk köszöntem.
– Sziasztok! – és mind a négyen felém fordultak és, ahogy ki tudtam nézni két pár volt. – Nem zavarna titeket, ha mellettetek verném le a sátrat? – a fiatalok egymásra néztek, majd közülük a barna hajú lány válaszolt nekem.
– Nem zavarna, van itt hely bőven mindenkinek a tűz körül, ugye srácok? – és mindannyian bólogatni kezdtek felém.
– Oké, köszi, egyébként a nevem Thomas. – és közben elővettem a sátrat a hátizsákomból, majd elkezdtem felállítani. – Egyedül vagyok itt, mert a barátaimat nem sikerült rávenni jöjjenek el velem túrázni, de ez nekem így is jó, legalább megismerkedhetem pár új emberrel. – a mondatom befejeztével pedig már csak egy tartó szöget kellett beverni a földbe és már is állt a kék színű kis kuckóm, melyben már sok minden történt és reméltem itt sem lesz másképp.
Majd a zsákomból elővettem pár szendvicset, amelyet készítettem és azt kezdtem el enni előttük a tűz körül leülve, míg a barna hajú lány, aki úgy látszik mind közül a legbátrabb, elkezdte bemutatni egyesével az embereket nekem.
– Az én nevem Sophi, ő pedig a barátom Danny. – mutatott rá egy rövidre nyírt, napszítta bőrű, kemény alkatú srácra, aki ahogy rám nézett húzott egyet a .
– Ők pedig a barátaink, Lizzy és Paul. – ahogy kimondta a nevüket a szőke lány mosolyogva intett nekem, míg a barátja felállva odajött hozzám, hogy kezet fogjon velem.
Én pedig elfogadva kezét erősen meg is szorítottam, közben megnéztem elölről, világos szőke göndör haja, tengerzöld szemei csillogtak rám és hát nem mondom, azaz ing mintha pattanásig feszülne rajta az izma által, mikor aztán megfordult azt vettem észre, hogy Lizzy ma a legnagyobb győztes mindannyiunk közül.
Viszont még a Danny fiút sem írnám le ilyen gyorsan, csak őt még nem láttam ilyen testes közelből. Közben Sophi elmesélte, hogy mindannyian azért jöttek ide, hogy megünnepeljék az egy éves évfordulójukat, egy kis sátrazással, én persze csak bólogatni tudtam és gratulálni nekik.