Riley 8. fejezet

Riley úgy döntött, hogy elég soká halogatta, és felhívta az anyját. Úgy érezte, joga van tudni a fontosabb eseményekről, amelyek az életében történtek. Feszültséggel teli beszélgetés volt.
– Mama, ígérem, nincs miért aggódnod. Remekül vagyok. Ételmérgezésem volt, ez minden. – Mivel technikailag a megmérgezett étel jelentette a problémát, úgy érezte, nem is hazudott.
– Tudom, drágám – mondta az anyja, olyan borzalmas hangon, amelyet Riley túlságosan is jól ismert. – Én inkább a többi miatt aggódom. Azt akarod, hogy elhiggyem, a kisbabámnak kettő szeretője van, és ez rendjén való? – A lány tudta, hogy az anyja nyitott és korrekt, ezért próbálta meggyőzni őt. Ha az anyja nem boldog ettől, az rendben van, mégis azt várta tőle, hogy elfogadja a lánya döntéseit, és továbbra is ugyanúgy szeresse.
– Felmondtál a munkahelyeden, Riley. – A hangjában csalódottság bujkált, és a lány igazán sajnálta, hogy ennyi aggodalmat okoz neki. – Emiatt a munka miatt költöztél a városba. Apád és én ezért egyeztünk bele, hogy ilyen messzire költözz tőlünk. Volt jövőd és pénzügyi fedezeted. És most mid van?
– Mondtam már, hogy fantasztikus munkám van egy városi gyerekek részére fenntartott szórakoztató-központban. Azzal foglalkozom majd, amit imádok, ahelyett, hogy a bankban lopnám az időmet. – Riley úgy gondolta, jobb, ha eltekint attól az aprócska részlettől, hogy az egyik szeretője a főnöke. Úgy gondolta, az anyja nem bízik túlságosan az ítélőképességében.
– De szívecském – esedezett az anyja. – Otthagytad a lakásodat? Tényleg? A lakásodat, a munkádat, és ráadásul két szeretőd van? Egyetlen telefonhívással halálra gyötörsz. Fontolóra vehetnéd, hogy hazajössz. Csak hogy lássuk, tényleg minden rendben van-e.
– Nézd, anya – köntörfalazott Riley, nem tudta, mit mondjon. – Nem tudom, mikor szabadulhatok el. Csak most kezdtem az új munkahelyemen. Nincs elég megtakarításom, hogy megvegyem a jegyet a hazautazáshoz, tudod, és... nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb időpont.
Cade mellette feküdt az ágyon, és az egész beszélgetést teljes természetességgel hallgatta végig, most pedig a kezével eltakarta a mikrofont. – Mondd meg neki, hogy jövő pénteken ott leszünk. – Amikor Riley megrázta a fejét, és megpróbálta elhúzni a telefont, még egyszer megismételte, és az arcára volt írva, hogy nem fogad el nemleges választ.
– Nos, szóval, ha tényleg ezt akarjátok, jövő pénteken ott leszünk.