Elcsábított az anyósom 2. rész

Mint ahogy megígértem el is hoztam a legfrissebb kalandom az anyósommal. Szóval történt, hogy lementünk a nejemmel a szüleihez húsvétozni. Egész jó volt a hangulat... az asszony vihogott az anyjával, az após ivott mint a kefekötő, én meg elvegyültem a társasággal. Kicsit beszélgettem a hölgyekkel, kicsit iszogattam az apóssal. A lényeg, hogy jó hangulatban eltöltöttük a húsvét vasárnapi délutánt. Aztán elbúcsúztunk. Amikor a nejem az apjától köszönt el én az anyósomnak dobtam egy puszit. Ő meg úgy, hogy senki ne lássa belemarkolt a fenekembe, de akkorát, hogy megugrottam. Nem mintha addig nem járt volna az agyam a már átélt „anyósos kalandokon” most mégis majd’ megőrültem. Gyorsan elindultam az autó felé, mert közben jött már a nejem is kifelé a házból. Hazaértünk, átöltöztünk a nejem berakta mosni a ruhákat, és – mint alapos háziasszony – mosás előtt kiforgatta a ruhák zsebeit, nehogy papírzsebkendő maradjon valamelyikben. Az nem is maradt, csak egy cetli, melyre ez volt írva:” Pénteken délután 2 után”.
A feleségem meg kérdőre vont, hogy ez mi? Persze fogalmam sem volt róla. A kép akkor állt össze amikor a nejem mondta, hogy a farzsebemben találta... Azt nem tudom, hogy mit gondolt de az anyja kézírását felismerte! A ruhák be a mosógépbe és a telefonhoz indult, hogy megkérdezze anyukát mi ez.
– Na ezt most elbuktad Sanyi! – gondoltam. Csak foszlányokat hallottam a telefonbeszélgetésből, mert nem mertem a nejem közelében lenni amíg valami ki nem derül. Szóval csendben kivártam. Pár perc múlva az asszony harsányan nevetve, jött be a szobába és meséli, hogy mi is ez a papír. Képzeld szívem! Anyám cetlije volt a zsebedben, amire feljegyezte, hogy mikorra várja a nyakkendős bikát!... én meg csak álltam mint egy faszent. Mi olyan vicces ezen? Mire a nejem:
– „Remélem anyunak is jut valamicske! Tudod, apuval már nagyon régóta nem tudnak... ” Kicsit mosolyogtam és azt mondtam: „Te kis gonosz! ” Aztán figyeltem és gondolkodtam. Sohasem gondoltam volna, hogy anyósom ekkora turpisságra képes. Elrejt a zsebemben egy cetlit az időponttal, és a nejem által közli velem, hogy mit (vagy Kit) akar akkor. (A városiak kedvéért elmondanám, hogy faluhelyen a „nyakkendős bika” az nem a szerető, hanem az aki mesterséges úton megtermékenyíti a nőstény sertést.