Észrevétlen szerelem 6. rész

Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.
Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.
Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.
– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.
Bólintottam, nem bízva eléggé magamban, hogy válaszoljak.
– A miénket – nyögtem ki végül.
– Itt vannak a tervrajzok – tette le Diane a papírhengert az asztalra –, én pedig hamarosan elindulok, hogy találkozzak az építészünkkel... De előbb szerettem volna veled beszélni.
Ismét bólintottam.
– Értem. – A hangom elcsuklott.
Értetlenül nézett rám és összevonta a szemöldökét.
– Jessica, én... szeretnék magam mellé venni egy társat... talán kettőt, attól függően... nos, ez nem számít. – Elfordította a tekintetét. – Természetesen, ha két vagy három ügyvéd fog itt dolgozni, több segítségre lesz szükségünk.
– Természetesen.
Ismét felém fordult és értetlenül nézett az arcomra, én pedig visszabámultam rá. Talán azt várja, hogy könyörögjek az állásomért?
– Felveszünk pár új asszisztenst – folytatta – és talán néhány gyakornokot is. – Ismét elfordította a tekintetét. – Az idők során te itt amolyan mindenes lettél, de azt hiszem, ez a jövőben nem fog működni.
– Értem. – Már alig bírtam állni a lábamon.
Továbbra sem nézett rám.
– Szóval, szükségünk lesz néhány jogi asszisztensre – köszörülte meg a torkát. – Szétoszthatnánk az ügyfeleket. Talán az ügyük témája szerint. Úgyhogy... – Ismét megköszörülte a torkát és az asztalra bámult.
Már azt hittem, sosem mondja ki a lényeget.
– Szóval, ha egy másik partnert választanál, az érdeklődésednek megfelelően... én megértem – nézett rám. – Tiéd az első választás.
Értetlenül pislogtam. Próbáltam felfogni a szavait. Első választás? Micsoda?
Ismét rám bámult. Azok a kék szemek most sokkal bizonytalanabbak voltak, mint ahogy megszoktam.