Apuci pici lánya, avagy egy kiskirálylány móresre tanítása 1-2. rész

Legutóbbi, tizennyolcadik születésnapjára egy régi gyártmányú, de felújított amerikai Cadillac autót kapott, amin a minap begördült a céghez és amiből kiszállva megismerkedett édesapja egy fiatalabb beosztottjával, Barnabással. Barna valójában Sándor fia volt, aki szintén a Miller&Millernél dolgozott. Ez a kis sörhassal és már ritkás hajjal rendelkező férfi volt a vállalat egyik legrégebbi alkalmazottja, szemben a fiával, aki a legfiatalabb volt a 20 évével, amiről persze fiatalos külseje is tanúbizonyságot adott (kidolgozott mellizom, feszes hátsó, hullámos, barna hajzat). Barnabás édesapja hirtelen bökésétől ismét visszatért a Föld nevű bolygóra, de Sándor még mérgesen megjegyezte, hogy a filozofálgatás helyett inkább vezesse a kisasszonyt a főnökúr irodájába. A fiú betessékelte Amandát a márványpadlójú hallba és illedelmesen elköszönt, de visszanézett és alaposan szemügyre vette a lány kecsesen ringó fenekét, azt, ahogy a szőke hajának vége verdesi legkerekebb domborulatát. Amanda egy erőtlen kopogás után berontott apja irodájába és az éppen telefonáló szülőre ripakodott.
– Daddy, miért nem mondtad, hogy elmész ma este?! Úgy volt, hogy étterembe megyüüünk! – vinnyogott Amanda néhány oktávval feljebb, mint a természetes hangja.
– Kislányom, nagyon sajnálom, de közbejött egy román partner ügye, mihamarabb Bukarestbe kell utaznom. Holnap reggel ott kell kezdjem a meetinget. – mondta, és hozzátette: Anyád még nem volt Romániában, ezért ő is velem fog jönni, továbbá a helikopterrel megyünk, és hogy megkíméljelek a rosszulléttől, itthon hagylak.
Amanda lelki szemei előtt csajos esték, dübörgő zenés, vad partik pörögtek le, de ábrándjaiból egy hirtelen jött gondolat ébresztette föl.
– De ugye nem küldtesz dadust ma éjjelre? – szólt, miközben ajkát csücsörítve, szemét tágra nyitva nézett föl apjára.
– Nekem a te biztonságod a legfontosabb kidlányom. – mondta az apa és közelebb lépve megpróbálta kedvesen megölelni lányát, aki kibújt a karok közül, megrázta magát és a tűsarkú klumpa kopogó hangjával együtt elhagyta a termet. Előtte még halkan odasziszegett apjának:
– Gyűlöllek...

A délutáni iskola pontban négy órakor fejeződött be, Amandának pedig a délelőtt történtek kavarogtak a fejében, számított rá, hogy mire hazaér, már egy "babysitter" fogja várni, hogy fokozza a fokozhatatlant.