Riley 6. fejezet

Amint kiléptek a liftből, Trevor belemarkolt a hajába, és addig húzta, míg a lány már lábujjhegyen állt. Riley úgy érezte, a koponyájától a sarkáig szinte sistereg. Soha nem tartotta magát olyan lánynak, aki élvezi a fájdalmat, de ahogy vele bántak, olyan mesterien kavarta meg az érzéseit, amitől elállt a lélegzete, és a vér az intim testrészeibe áramlott.
– El sem tudom mondani, miféle veszélyeknek tetted ki magad, ifjú hölgy. Meg kell tanulnod engedelmeskedni. Ha azt mondjuk, ne menj ki egyedül, azt komolyan gondoljuk. – Olyan hirtelen engedte el, hogy előrebotorkált a tűhegyes sarkakon. El is esett volna, ha Trevor nem nyúl ki reflexszerűen, és nem fogja meg. Amint megállt a saját lábán, újra elengedte, és szigorúan szólt hozzá.
– Vedd le a ruhádat, és térdelj le. – Keresztbe font karral hátrébb állt, és haragos tekintettel nézte, ahogy Riley remegő kézzel lehúzta az estélyi ruha vállát. A férfi nem nézett a szemébe. Olyan dühös volt, hogy úgy gondolta, ha a szemébe néz, és nem látja benne, hogy mekkora veszélynek tette ki magát, megüti, és üvölteni kezd. Sokkal jobb volt, hogy a lassan feltáruló bőrét figyelte. Riley meztelen volt, amint levette a ruháját. A ruhának beépített melltartója volt, és Trevor ma estére nem tett ki neki bugyit, amikor kiválasztotta a ruháját. Le akarta venni a cipőjét, de a férfi felmordult. – Hagyd magadon – szólt rá. Riley lassan térdre ereszkedett, és felnézett rá.
– Mi is a biztonsági szavad, kicsikém?
– Spenót.
– Így igaz. Ne felejtsd el. Ha a dolgok túlnőnek rajtad, ez az egyetlen dolog, amellyel leállíthatsz minket.
Riley arckifejezése zavart és döbbenetet tükrözött. – De Cade azt mondta, ha kimondom, az véget vet az egésznek, és én nem akarok elmenni. – Könnyek tódultak a szemébe, ettől Trevor dühe lecsillapodott, és összeszorult a szíve. – Nem, Ry. Ez a szó csak azt állítja le, amit éppen csinálunk. Nekünk nem vet véget. Az első éjszaka után már nem. Ha egy lánynak arra van szüksége, hogy már az első éjjel használja a biztonsági szót, a vágyai nem illeszkednek megfelelően a mieinkhez, és jobb, ha véget vetünk az egésznek. De te nem használtad első éjszaka, ugye, kicsikém? – Úgy mosolygott, mint egy gengszter, és folytatta. – Sőt, még a közelébe sem kerültél, hogy szükséged legyen rá, mert te szolgáltál minket, és valahányszor összejövünk, egyre inkább bebizonyítod.
Riley rámosolygott, arckifejezéséből eltűnt a zavar, és a szeme vággyal telve ragyogott.