Couch Surfing 2. rész

Megkezdtem a kelet-európai túrám második szakaszát – és az előző napi berlini megállóm után most az „Arany városba” érkeztem. A „telekocsim” a híres Károly-híd közelében rakott ki – innen csak néhány lépésnyire van a centrum. Azt ugyan sajnos még nem tudtam, melyik környéken lesz az aznapi kanapém, mert Gabrielle (vagy röviden Gabi) nem akarta elárulni a meghívójában. De a találkozót a városháza csillagászati órája alá beszéltük meg – egy nagyon emlékezetes találkozót.
Mivel még volt egy félórányi időm, úgy döntöttem, benézek egy közeli kávézóba. Amint a kávémat akartam kifizetni, saját bőrömön tapasztaltam meg a turisták lehúzást. Az euró átváltási árfolyama csillagászati volt – illett a városháza órájához. Aztán visszamentem a megbeszélt helyre, és vártam néhány percet. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat. Megfordultam, és semmi kétségem sem maradt, hogy ez Gabi. Miután köszöntünk egymásnak, ő melegen átölelt. Egy finom dezodor illata csiklandozta orromat, a tudatalattim vette, hogy némi nyomás éri a mellemet. Elengedtük egymást, tettem egy lépést hátra. Éreztem, ahogy végigmér – én meg őt.
Sárga pólója igazán élénken virított, akár a Nap az égen. Hozzá egy nagyon rövid narancsszín nadrágot viselt, amit egy bordó öv tartott. Egy ilyen színkombináció egy nőnél biztosan olcsónak hat, de neki valahogy egészen jól állt. Jól sikerült kontraszt az alternatív és egyben barátságos között. Egy csipetnyi hippi beütés, egy kis optimizmus, egy kis szabályszegés, mert rajta kívül nem volt még egy ilyen feltűnő nő a közelben. A kisugárzása pozitívan hatott, és felmelegített. Annak ellenére, hogy csak három perce álltunk egymással szemben, szó szerint úgy éreztem, egy hullámhosszon lebegünk.
Elismerem, én is végigmértem őt a második pillantásommal – megakadt a szemem mellmagasságban egy bizonyos domborulatán. Ettől eltekintve hasonlóan karcsú, mint én. Hogy van-e barátja? Biztosan. De ez valójában közömbös volt számomra. Végülis csak alszom nála. Megszakította a gondolataimat, mikor az utazásomról érdeklődött.
– Hát, egész jó volt, a vezető elég gyorsan ideért.
Majd panaszkodtam a téren tapasztalt turista-lehúzás miatt. Megértést mutatott, és úgy vélte, hogy az igazi prágaiak emiatt nem járnak ezekre a helyekre.