True Love

Őszi nap. Esős. Nem szeretem az esőt; és ő sem szeret engem. Ez így marad örökké. Amikor a legjobban nem számít rá az ember ő akkor előjön és megfürdet egy gyorszuhannyal. Nem tesz kivételt a napok közt, konkrétan tesz rá, hogy nekem a mai napon találkozóm van egy különleges személlyel. Egy igen különleges személlyel, a barátnőmmel. Azzal a csodás lánnyal, akivel engem megáldott az Ég. Tudtam, hogy az a busz, amivel jön, legalább 5 percet késik, ha csak az időjárást nézzük. Ezt leszámítva, kimentem a pályaudvarra a szokásos szürke hosszú nagy gombokkal ellátott kabátomban, és a fater jó öreg kék esernyőjével. Az eső csak zuhogott, én meg útközben szlalomozhattam a pocsolyák között, mire megérkeztem. Gyorsan be is álltam egy eresz alá, hátha megmentem ezzel magamat és a ruhámat is. A busz már jóval a várt időponton túl se érkezett meg, gondoltam elugrok egy kávéért. Mentem is volna, mikor megpillantottam az érkező volánt, amely épp a főút és a buszpályaudvar sarkán próbált bekanyarodni és beállni a jól megszokott helyére. Meredtem néztem, ahogy megáll a busz, és kiözönlenek az utasok. Feszülten váltogattam az arcokat, hátha megpillantom a szerelmemet. De nem volt ott. Nem sokkal rá valaki átkarolt hátulról, éreztem, hogy ő az. A szerelmem. Itt van velem, és a nap hátralévő részében végig vele leszek. Hát kell ennél jobb? Megfordultam és belenéztem gyönyörű szemeibe, melyek ragyogtak az örömtől. Jobb kezemet a nyakához tettem, kicsit magam felé húztam a fejét, ismételten a szemébe néztem, majd lehetetlennek éreztem az ellenállást, hogy ne csókoljam meg. Ezért gyengéden megpusziltam puha ajkait, majd ezt ismételve párszor, megcsókoltam. Minden alkalommal más és más érzéssel tölt el engem a csók. Ez másabb volt a többinél. Sugárzott belőle a hiányérzet, amelyet ezzel akart kompenzálni. Hosszú perceken át álltunk ott az esernyő alatt.
Fél órával később már a bejárati ajtó kulcsát kerestem a kabátom belső zsebében több-kevesebb sikerrel. Átkutattam minden fellelhető helyet a kabátomon, de végül a nadrág mély zsebében elrejtőzve találtam meg. Gyorsan kinyitottam az ajtót, felkapcsoltam a villanyokat, aztán pedig átmentünk a konyhába valami ebédfélét készíteni. Nem volt itthon sok minden, így maradtunk a jól bevált rántottánál, amit szinte el se lehet rontani, kivétel, ha úgy el sózza az ember, mint ahogy én tettem akkor. Mivel nem volt más így kénytelenek voltunk több kenyér kíséretében lenyomni az elsózott kaját.
Péntek volt, így nem kellett aggódnunk a másnapi iskola miatt. Igazából teljes nyugodtsággal bemehettünk a szobába, a táskát a szoba egyik sarkába, és ledőltünk az ágyra pihenni. Vagy legalább is annak indult, bár nem egészen így történt. Ahogy ránéztem rögtön láttam, hogy igazából mire vágyik. Mennyire de mást akar, mint a hétfői matek leckét, vagy verset tanulni az irodalom órára. Velem akar lenni. Én meg kötelességemnek éreztem elfogadni a tényt, bár, nem mintha lenne ellenvetésem, magamhoz húztam és bedöntöttem a párnák közé. Piros párnák voltak, így jól kihozta szőke hajának gyönyörű színét. Felé hajolva, derekát magamhoz szorítottam, majd megpusziltam a nyakát, amitől ő néha halkan fel-fel nyögött. Becsukta szemét, amivel arra késztetett, hogy csókoljam meg. úgy is történt. Száját rózsaszín rúzs fedte, megegyezett a melltartója színével. Nem tudtam ellenállni, amiből az következett, hogy a másik pillanatban már a pólóját húztam le róla. Teljesen enyémnek éreztem már a lányt.
– Enyém vagy – suttogtam
– Csak a tiéd – válaszolta rá izgatottan, kezét beletúrta hajamba majd magához húzott és vadul megcsókolt.
Sok idő telt el így, nem is gondoltam volna, hogy ennyi. Délután három óra fele érkeztünk meg, és mostanra már teljesen sötét lett. Tudtam, hogy még egy egész éjszaka vár ránk, ezért nem akartam elsietni a dolgot. Sőt, semmit se. Úgy gondoltam, mindennek a maga idejében kell megtörténnie. Ezzel azt hiszem ő is így volt. Ismételten kimentünk a konyhába, de már csak a telefon végett, hogy rendeljünk egy pizzát, ami körülbelül 1 óra múlva meg is érkezett. Mindketten nagyon szeretjük a pizzát, ezért még az utolsó szeleten is majdnem össze vesztünk, de hála nagy szívemnek, engedtem, hogy megegye.
Már egy ideje tervezzük, hogy megnézünk közösen egy filmet, de valahogy sehogy se találtunk olyat, ami neki is és nekem is tetszik, vagy épp még nem láttuk. Így abban maradtunk, hogy majd nézzük azt ami jelenleg megy a TV-ben. Én nagyon nem vagyok az a TV nézős típus. Biztosan a sok reklám miatt. Ki nem állhatom, ha épp a kedvenc sorozatom közben betesznek egy sampon reklámot. Borzasztó. Ezzel ő is így volt. Nem telt el fél óra se, de mi már megint az ágyban feküdtünk és szokásunkhoz híven, csókolóztunk. Unhatatlan. Főleg amikor kivette a táskájából a maradék tábla csokit, aztán pedig megettük. Ezután már a csók is édesebb volt, mint azelőtt. Gyönyörű pillanatok voltak ezek, még ha annyira nem is nagy dolgok. Már csak a szimpla jelenlététől is olyan jó kedvem lett, mintha az ötös lottó nyertese lennék. Nem igaz, még jobb.
Általában sokáig vagyok fent éjszaka, de azok csak unalmas filmnézésekkel telnek el, vagy azzal, hogy gyakorlom a blues számokat a következő órára. Ezúton más felé hajlott az éjszaka. Linához. Igen,
így hívják őt. Kivétel, ha éppen nem becézgetem. Lina csak egy rövidítése a nevének. Igazából Georgina.
De ő ezt nem szereti, sőt rendesen megsértődik, ha így szólítom. Pedig szerintem ez egy különleges név, amit nem kéne szégyellni, vagy elbújtatni. De ha ő a Linát szereti, akkor én is. Már majdnem négy hónapja vagyunk együtt, sok mindenen átmentünk ez idő alatt. Mindent megbeszélünk. Szinte jobban bízok benne, mint saját magamban. Nem is tudom mi lenne, ha nem ismertem volna meg. Talán nem lenne senkim. De ez a jobbik eset. A rosszabbik az, hogy összejönnék egy közönséges kis ribanccal, akit két hét után megunnék. De szerencsére nem így lett, és ha rajtam múlik, örökké vele leszek.
Másnap reggel kissé elaludtunk. Legalábbis én biztos, mert mire fel keltem Lina már nem volt az ágyban. Viszont jó jelnek tűnt, hogy kintről beáramlott a finom kávéillat. Még abban a percben kipattantam az ágyból, felöltöztem és kisétáltam a konyhába. Kis konyhánk van, rögtön a hálószoba mellett. Ahogy kiértem, a kávé már az asztalon volt, mellette egy levéllel: "Jó reggelt édesem!
Amint láthatod a kávé az asztalon, mire megiszod, visszaérek. "
Nem siettem az ivással, lassan kortyolgattam a már-már kihűlő félben lévő kávét, amit én általában forrón szoktam inni. Visszasétáltam bögrével a kezembe. Leültem az ágy szélére és néztem magam elé. Eltelt már legalább tíz perc, amikor végre motoszkálást hallottam a bejárati ajtó felől. Lina volt az. Úgy hallottam volt valami nagyobb dolog van nála, de csak a közeli boltba ment bevásárolni pár fontosabb dolgot, például a reggelinket. Letette a cuccokat és közelebb lépett hozzám, kezeivel átkarolt és magához húzott.
– Nagyon szeretlek – suttogta.
– Én is nagyon, szerelmem – válaszoltam határozottan.
– Ígérd meg, hogy örökké így lesz!
– Megígérem.
– Örökké?
– Örökké.
Még végig se mondtam, de ő már a mellkasomra tette a fejét. Percekig úgy álltunk, majd felnézett rám, és lassan közeledve felém, megcsókolt. Hosszan csókolóztunk. Kimentem az erkélyre, még sötét volt. Nem sokat láttam a kinti világból, csak pár lámpa világított az utcán. Megfordultam és mosolyogni kezdtem. Lina visszabújt az ágyba. Közelebb mentem hozzá, majd bebújtam mellé. Jó érzés volt hozzásimulni szinte égő testéhez. Fejemet ráhajtottam a mellkasára, és hallgatni kezdtem szívdobogását. Lágyan ráhelyezte hátamra kezét, majd simogatni kezdett. Kirázott a hideg. Libabőrös lettem. Mást sem csináltunk, csak élveztük a pillanatot. A pillanatot, amelyben semmi nem számít. Csak Ő... és én. Lassan felemeltem fejemet, és szemébe néztem. Még mindig láttam benne a vágyat. A vágyat irántam. Gyengéden rátapasztottam ajkaimat övéire, és nyelvemet kicsit beledugtam szájába. Viszonozta, és édes csókolózásba kezdtünk. Közben az egyik lábamat áttette a derekamon, és beleült a csípőmbe. Fölém hajolt, és ismét csókolni kezdett. Kezeim megint rákerültek hátára, de most egyre lejjebb haladtak. Egy hirtelen, és határozott mozdulattal belemarkoltam a fenekébe, minek hatására egy kicsit
beleharapott a számba, és egy kis vércsepp gördült le a szám szélén. Ezután magam alá tepertem, és szívogatni kezdtem a nyakát. Egy idő után már annyira foltos lett a nyaka, hogy attól féltem sokáig ott marad majd, ezért abbahagytam. Ő pedig sóhajtott egy nagyot és szorosan magához ölelt. Visszahúztuk magunkra a takarót, és elszenderedtünk.
Nem sokkal rá fel is ébredtem, mintha nem hagyott volna nyugodni a tudat, hogy kint a kertben még van egy kis elintéznivalóm. Óvatosan felkeltem az ágyból, nehogy fel ébresszem Linát. Olyan gyönyörűen aludt. Csak úgy szuszogott. Kint már érezhető volt az őszi hideg. Nevezzük inkább hűvösnek, én vagyok csak ilyen fázós típus. Felkapáltam a fügefa alatti földet, és elültettem pár virágot. A szomszéd öreg meg kacagva szívta a Marlborót. Viccesnek találta a bénázásomat. Én már kevésbé. Már majdnem végeztem, amikor Lina kilépett a bejárati ajtón, csipkés bugyiban és melltartóban. A látványtól is odafagytam, nem csak a hidegtől. Rajtam legalább három réteg vastag ruha volt, fáztam. Kicsit közelebb mentem hozzá, ő pedig magához rántott, és egy olyan szenvedélyes és heves csókot kaptam tőle, hogy levegőt is alig kaptam. Természetesen nem bántam. Kicsit beljebb léptünk a házba, magam mögött az ajtót, derekát átkaroltam és magamhoz szorítottam. Hosszú csókcsatába kezdtünk, ki akartunk élvezni minden felellhető pillanatot. Mikor már alább hagyott a lendület, kicsit hátrább lépett, megfogta a kezemet és a hálószobába kezdett húzni.
– Le kellene tusolnom, piszkos és izzadt vagyok. – mondtam halkan
– Hagyd már, most akarlak, ráérsz utána – válaszolt határozottan
Azzal a lendülettel megfordult és húzott tovább a háló felé. Beértünk a szobába, megfordult és elkezdett vetkőztetni. Egyik kezével a nadrágomat szedte le rólam a másikkal pedig a pólómat próbálgatta. Én
megmarkoltam a fenekét, utána kicsit lejjebb húztam a bugyiját, hogy érezzem kezemen feszes bőrét. Ekkor hirtelen hátralépett:
– Most én irányítok, én mondom meg mit lehet, és mit nem.
Visszalépett, egyik kezével belekapaszkodott a derekamba a másikkal pedig a nyakamba. Ajkát a számra tette, éreztem, ahogy mosolyog. Fölényeskedett felettem. Lejjebb nyúlt, egészen az alsógatyám pereméig, majd felnézett:
– Látom, hogy készen állsz. – suttogta a fülembe.
Az ágy felé fordított, majd bedöntött. Kacéran rám tekint, majd lassú mozdulatokkal közelebb halad felém.
– Gyönyörű vagy! – suttogtam kissé izgatottan. – Tetszik a látvány?
– Az nem kifejezés.
– Tudom, hogy akarsz. – Akarlak.
Már nyúltam volna érte, hogy magamra rántsam, de megfogta a kezemet és magam mellé szorította. – Meg mondtam, hogy én irányítok.
Tudta, hogy mennyire szenvedek már, de még nem engedett. Élvezettel nézte, hogy bármit megtennék most azért, hogy hozzáérhessek. Élt is ezzel a helyzettel.
Lassan ráült a combomra, kezeimet pedig ugyanúgy az ágyon tartotta. Nem engedett semmilyen mozgást végrehajtani. Végig csókolgatta a nyakam, majd amikor a számhoz ért, befejezte. Borzasztóan ezzel, de talán egy kicsit élveztem is. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban engedni fog, és megcsókol... esetleg a kezeimet is elengedi. Fenekét kicsit lejjebb csúsztatta, rá az alsógatyámra. Fel-le mozdulatokkal izgatott egészen addig, hogy kiszedtem a kezemet a fogás alól és magam alá gyűrtem őt. Olyan vad csókokkal áraszottam el, hogy ő is rögtön izgalomba került. Lehúztam a bugyiját, és puszilgattam az alatta lévő bőrfelületet. Kellemes érzés volt mindkettőnk részéről. Ezután kezét a fejemre helyezte és kicsit eltolt magától. Úgy éreztem most kell megállnom. Nagy nehezen, de sikerült véget vetni a csábításnak...
A nap hátralévő részében kint dolgoztam. Lina ezalatt megcsinálta a hétvégi takarítást. Olykor-olykor kijött hozzám egy percre, tudomást venni, hogy jól vagy-e, de ez tényleg csak rövid idő volt.
Már a nap is lement, mikor magam mögött hagytam a munkát, és bementem a házba. December volt, ezzel együtt hideg is. Jó érzéssel töltött el belépni a meleg helységbe, amit a jókora kályhánk fűtött be. Az este hamar eltelt. Megvacsoráztunk, megnéztünk egy filmet, és ezzel vége is lett a vasárnapnak.
Az ébresztőóra hangos vijjogással sikított bele az álmos korai reggelbe. Kezem mérges kígyóként indult meg, és egy sebes, határozott mozdulattal hallgattattam el. Még szerencse, hogy nem vagyok egy Chuck Norris, mert akkor most milliméter-vastagságúra lapulva heverne az éjjeliszekrény sarkán. A beállt csendben egyik kezemmel lassan dörgölni kezdtem még homályos szemeimet, és próbáltam életet lehelni végtagjaimba. Megint egy szürke hétköznap reggel. Kelés, fogmosás, reggeli. Igaz, annyi különbséggel hogy a mai nap nem kell menni sehova, legalább is nem terveztem.
Miközben erre gondoltam, éreztem, hogy egy forró test kezd hozzám simulni, és halk morgással vállamhoz nyomja arcát. Lepillantottam a torzonborz szőke fejre és gyengéden simogatni kezdtem a meztelen lapockák sima bőrét. Szerencsére nem ébresztette fel a zaj, legalábbis csak egy másodpercre tért magához, hogy aztán szorosan hozzám bújjon, és fejét mellem peremére helyezze. Olyan aranyosan alszik!
Imádtam azt lesni, ahogy csukott szemmel halkan szuszog, szája sarka pedig angyali mosolyra húzódik.
Pihenj csak kedvesem! – csókoltam meg gyengéden homlokát, miközben óvatosan lefejtettem derekam ölelő karjait, fejét a párnára helyeztem, és kikászálódtam az ágyból. Még az ajtóban utoljára visszanéztem és elmosolyodtam a látványtól, ahogy hasán fekve szuszog tovább, selymes haja pedig legyezőként terül el a párnákon, miközben az ablakon beszűrődő fénysugarak gyengéden simogatják a derékig lecsúszott takaró felett szabadon maradt meztelen hátát. Egy pillanatra féltékeny lettem a Napra, amiért megérintheti azokat a selymes lapockákat, majd lábujjhegyen kisétáltam a szobából. A lakás könnyű csendben borult körém. Mintha csak ő is egy élőlény lenne, aki ugyanúgy most ébredezik legédesebb álmából. A szívem viszont hevesen dobogott a gondolatra, hogy ez a kis csoda ott fekszik bent az a szobában, a közös ágyunkon, és az igazak álmát alussza. Egy bokszert és egy kopott farmert magamra húzva bandukoltam ki a konyhába. Nem volt szükség többre hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt és lassú berregését hallgatva hozzákezdjek a reggeli készítéséhez. Sosem voltam nagy konyhatündér, de azért egy reggelit mindig úriasan elő tudtam állítani. Tudniillik a fakanál fekete öves mestere nem én vagyok, viszont egy szokásos rántottát csak-csak sütöttem a szendvicsek mellé, hátha épp azt kívánja meg. Már terítettem volna, amikor Lina lépett ki a konyhába majd egy mosoly körítésével megölelt. Leült velem szembe az asztalhoz, és ahogy elkészült a kávé, kiöntöttem a bögréjébe és azonnal a tejszínhabért nyúltam, hogy valamii extrát vigyek bele.
– Jó reggelt álomszuszék – helyeztem az asztalra a kávét.
Istenem, még így is gyönyörű volt. A kedvenc, már jócskán foltos tréning nadrágjában, a nyaka körül törölközővel, mely két oldalt lelógva tökéletesen eltakarta gömbölyödő melleit, szétterülő hajával, mely még vizes volt a reggeli cicamosdás után. Vannak nők, akik reggelente tükörbe se tudnak nézni ha nincsenek kisminkelve, vannak olyanok, akiknek akkora bitang melleik vannak, hogy a férfiak nyál csorgatva néznek vissza utánuk. Hiába, neki nem voltak topmodellhez illő hosszú-hosszú combjai, hiába kellett olvasáshoz mindenképp felvennie a szemüvegét, hiába nem voltak bitang nagy mellei, nekem kifejezetten így tetszett. Tetszett, amikor mellemre hajtotta fejét, amikor olvasáshoz felvette a szemüvegét. Szeretem minden egyes porcikáját. Amikor ott áll álmosan a konyhaajtóban, és halkan válaszol:
– Jó reggelt neked is drágám! – motyogta fátyolos hangon – Mi jót csinálsz?
– Hát, jót, azt nem sokat – néztem kissé elgondolkozva a
kávéra.
Ő pedig odajött hozzám, átkarolta derekamat, és miután végignézte a tejszínhab olvadását a kávén, leült és elkezdte kortyolgatni, amíg én a kissé megégett rántottát próbáltam megmenteni. Szépen telt el a reggel. Lassan, szerelmesen.
– Menjünk be a szobába! – mondtam.
Felálltunk és beszaladtunk. Mikor beléptünk, láttam rajta, hogy tetszik neki. Rám mosolygott, majd megfogta a kezemet és az ágyhoz vezetett. Csók közben a hátára fektettem.
– Szeretnéd? – néztem mélyen a szemébe.
– Mindennél jobban.
Ismét csókba forrtunk. Megfogta a pólómat és lassan felfelé kezdte húzni. felemelkedtem, ledobtam magamról majd újra ráhajoltam. Végigsimítottam az oldalát, ezáltal felcsúszott a felsője, amit aztán le is vettem róla. Tudom, hogy egy nagyon kicsit szégyellős, ezért próbáltam mindent finoman és gyengéden csinálni. A zene, ami a hifiből szólt, kicsit megnyugtatta, legalábbis én úgy láttam.
Óvatosan a háta alá nyúltam és kikapcsoltam a melltartóját. Lehúztam a pántot, majd a földre dobtam. Láttam, hogy kissé érzi ezt, így biztatásul megcsókoltam.
Gyengéden masszírozni kezdtem a melleit, mire halk nyögések hagyták el a száját.
Majd puszilgatni kezdtem szintén ott, majd lefelé haladva a hasát is. Mikor a nadrágjához értem, ránéztem, hogy levehetem-e. Ő bólintott, így kezdtem kigombolni. Lassan lehúztam róla, és a bugyijával is ezt akartam tenni, de megállított. Kicsit megijedtem, azt hittem, valami rosszat csináltam, de egy csókkal kiengesztelt. Nincs semmi hiba. A hátamra fordított és a csípőmre ült. Lehajolt és végigpuszilta a nyakamat. Nagyon jól esett a kényeztetése, de azt akartam, hogy most ő érezze jól magát. Már majdnem teljesen meztelen volt, csak a bugyi virított még rajta. Ő volt felül, ezért övé volt az irányítás. Lekapkodta rólam a pólót, gatyát, Egálban voltunk. De még mindig nem engedett. Leszállt az ágyról, és elindult a szekrény felé, keresett valamit. Kisebb időzés után megfordult, kezeit háta mögé tartva felém indult. Halk kuncogás zavarta meg az előre beállított blues válogatást. Rátérdelt az ágyra, felém vonszolta magát, aztán lassú mozdulattal maga elé tette a talált tárgyat.
– Szóval ezt akarod? – kérdeztem.
– Ha nincs kifogásod ellene, akkor igen.
– N-n-nincs – dadogtam.
Azzal neki is látott kezeim kikötözéséhez. Szorosra kötötte, nehogy kiszabaduljak. Végképp kiszolgáltatottnak éreztem magam. Jó érzés volt. Bevallom, sokszor erre vártam már:
– Nőuralom? – tettem fel a kérdést.
– Nevezhetjük annak is, drágám. Tudod, hogy szeretlek. Na de, nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű lesz engem megszerezned.