Tiltott gyümölcs

Misi a szomszédom huszonnyolc éves. Van felesége, és egy-két éves kis fia, egy jól jövedelmező vállakozása, egy szóval meg van mindene, ami a boldogsághoz kell. De még sem boldog. Huszonhárom éves volt, mikor muszájból elvette feleségét, Alettát. A szülők akarták a házasságot, mert akkoriban Aletta családja is nagyon gazdag volt, és úgy gondolták, ha összeadják a két fiatalt, akkor még nagyobb közös vagyonra tesznek szert. Misi nem akarta a házasságot, de nagyon nem volt választása. Pénz beszél, ugat... Az esküvőn láttam Misi arcát. Csupa szomorúság, és erőltetett mosoly, megjátszott boldogság. Azóta eltelt öt év. Öt hosszú év. Mára már teljesen elhidegültek egymástól Alettával. Aletta szülei a szomszéd városban laknak. Gyakran megy oda a kis gyerekkel, és mostanában elég gyakran előfordul, hogy szüleinél töltik az éjszakát. Ilyenkor Misi egyedül van itthon, vagy pedig mulatozik a haverjaival. Lényegében a házasságuk romokban hever.

Február elején Misi két hétre a Egyiptomba ment nyaralni egyik jó barátjával. Mikor visszajött, Aletta épp szüleinél tartózkodott, és nem állt szándékában haza jönni. Este, mikor Misi haza ért, a hűtő teljesen üres volt. Semmi kaja nem volt otthon. Misi felhívta anyám, és elpanaszolta neki hogy semmi étel nincs, és már a boltok is zárva vannak. Anyám megkért, hogy vigyek át neki húslevest, és pörköltet. Elővettem két ételhordót. Az egyiket csurig raktam húslevessel, a másikat pedig pörköltel, és tésztával. Elindultam át, Misihez. Mikorra oda értem, Misi a kapuban várt.
– Szia! – mondta mosolyogva.
– Szia!
– Jaj, nagyon köszönöm, hogy áthoztad, mennyivel tartozom?
– Ne viccelj!
– De, tényleg, kifizetem! – erősködött.
– Dehogy fizeted ki! Na, jó ét vágyat, ki fog hűlni! – mondtam és pont indulni akartam haza.
– Várj, akkor adok valamit! Gyere be!
Engedelmesen követtem be a lakásba. Otthonosan mozogtam, mert Alettával jó a kapcsoltaunk, gyakran átmegyek beszélgetni, és sütit is mindig viszek át, na meg persze játszom a kicsivel.
– Tessék! – mondta Misi és a kezembe nyomott egy üveg .
– Köszönöm! De ezt miért kaptam?
– Elismerésem a szakács hölgynek!
– Akkor ez nem is az enyém. – mondtam kissé csalódva.
– Nem te főzted? – kérdezte kerek szemekkel.
– Nem, én csak kevergettem a pörköltet, amúgy anyu műve.
– Na mindegy, majd megisszátok!
Erre mind ketten fel nevettünk. Alig tudtuk abba hagyni, annyira hülyén jött ki az egész.