Farkalat - A Szupernaturál Kuró Szága - A Szürke herceg 7. fejezet - Victoria ármánya 1. rész

Victoria egy biztos leshelyről figyelte a balett terem bejáratát. James nem hitte, hogy a halandó lány kockáztatná az anyja életét azzal, hogy felfedi a védelmezői előtt a szándékát, de attól azért tartott, hogy Bella mégsem lesz olyan ügyes, hogy lerázza Jaspert és Alice-t addig, míg ő megöli. Amilyen forgatókönyvre igazán vágyott, az az lett volna, hogy a szállodába megérkező Edward fedezi fel a kicsike eltűntét. Eszeveszetten iderohan, megelőzve az összes többit, és akkor ő megöli a kis ficsúrt, majd bevégzi a lány sorsát is, és újszülött vámpírként elpasszolja valami kéjlebujba, ahol majd betörik az igazi hivatására. „Ó, micsoda tragédia! Hogy engedhette meg ezt Isten? ” – suhant át a gondolat az agyán, minthacsak egy újságolvasó átlagpolgárból tört volna fel, a gondviselés mindenhatóságába vetett hitének összeomlásában.
Bella a várakozásnak megfelelően, egyedül érkezett, taxival. A lány meg volt illetődve, és félt. Victoria biztosra vette, hogy nem kísérettel érkezett. Aztán egy jó tíz perc múlva Edward suhant be a bejáraton. James megkapta, amit akart. Két legyet fog ütni egy csapásra. A következő pillanatban már hallatszott is a küzdelem zaja. Nehéz tárgyak, üvegtáblák, házelemek zúzódtak össze nagy robajokkal. A lány fájdalom üvöltése hasított a levegőbe. Jamesnek azonban nem sikerült a remélt gyorsasággal kiterítenie Edwardot. Victoria érezte, hogy sürgősen cselekednie kell. Segítenie kell Jamesnek, hogy a lányt át tudja változtatni, és időben eltűnhessenek a közeledő Cullenék elől. Az ellenséges Klán abban a pillanatban jelent meg a bejáratnál, mikor Victoria ki akart rontani a leshelyéről. Egy pillanatra lemerevedett, mert egy gondolat hasított át az agyán: „James tulajdonképpen már halott! ”. Cullenék mint egy kivégző osztag törnek majd rá. Nem tud neki segíteni ekkora túlerővel szemben. A érzettől lesújtva, és a dühtől izzva érlelődött benne a bosszúvágy. Benn az épületben kisvártatva felizzott a máglya fénye. Az ablakokból kiszűrődő világosságra meredve mondta a fogadalmát:
– James, ezért lakolni fognak, ígérem!
Nem jelentett volna elégtételt számára, ha Bella anyját megöli. Egy sokkal teljesebb bosszú kavargott benne. Ahogy James is csinálta volna, ha most őt szabnák széjjel egy halandó életéért cserében. Egyenesen az olaszországi Volterrába ment, a vámpír fajt irányító csúcsszervezethez, a Volturihoz, hogy igazságot szolgáltassanak neki.
A Volturi testülete három tagból áll: A vezetőjük a görög származású, mükénéi korban született Aro, aki i. e. 1280 körül lett vámpírrá. A másik két tag Marcus, aki egy idősebb, komorabb embernek hat, és Caius, a fiatalos képű embergyűlölő. Az ő származásukat homály fedi, de ők is több mint 3000 évesek. Valaha Carlisle is a Volturi tagja volt, de egy idő után elhagyta őket, mert az embervér fogyasztásról nem akartak lemondani.
Victoria a tágas előcsarnokban várt arra, hogy a Volturik elé járulhasson. Ahogy teltek a percek, úgy lett egyre dühösebb a James-et kivégző Cullen klánra. Bízott abban, hogy a Volturi ítélete a halál lesz a Vega-vámpír bandára nézve. A lelki szemei előtt már a kivégzés képsorai pörögtek, mikor a nagyterem ajtaja kinyílott, és megjelent Jane, a vöröses szőke hajú Őrző. A következő pillanatban már Victoria előtt állt, és barátságosan megszólalt:
– Aro vár a meghallgatásra!
Miután beléptek a terembe, Aro magához hívta Victoriát.
– Jöjj , hadd tudjam meg, hogy mi is történt veled! – mondta a vámpír leereszkedő nyájasságával, majd előrenyújtotta a kezét, felfelé fordított tenyérrel.
Victoria a kezét a tenyérbe rakta, majd Aro a másik tenyerét a vámpírlány kézfejére tette. Mosolygós arccal szemlélte Victoria létének eseményeit. A végén kissé meglepett arcot vágott, majd elengedte a kezet.
– Hmm... Felettébb érdekes, és kényes esettel állunk szemben! – vonta le a következtetést a látottak alapján. – A tanács tagjai most visszavonulnak, hogy megvitassák a továbbiakat az ügyben! Egy fertály óra múlva ismét szívesen látunk a köreinkben! – töltötte be a teret Aro hangja, és a tanács két másik tagja, mintegy hallgatólagos beleegyezéssel emelkedett fel az ülőhelyéről.
Egy óra múlva jelent meg újra Victoria a tanács előtt. Aro a következő szavakkal zárta le a meghallgatást:
– Az ügy különleges volta miatt rendhagyó ítéletet hoztunk. Az éjszakát Marcus barátomnál töltjük, és az ÍTÉLŐ ÁRNY fog dönteni a továbbiakról. Azt kérjük tőled, , hogy vállald a következményeket az igazságszolgáltatáshoz.
– Mit kell tennem, tehát? – reagált a szavakra Victoria.
– Miután megjelenik, együtt kell működnöd vele, majd el kell bocsátanod magadtól. Azt tudnod kell, ha a találkozásotokkor önmagadnak hiszed, elpusztít!
– Rendben, Jamesnek tartozom ennyivel! – mondta elszántan a lány a Volturikra nézve.
– Úgy legyen! – mondta ki Aro az ítélet megmásíthatatlanságát.

Miután megérkeztek Marcus otthonába, a fanyar képű vámpír házigazdaként vezette le Victoriát a háza alagsorába, míg a többiek valamelyik felső helység irányába indultak el.
A ház fogadóterének túlsó sarkában egy nagy tölgyfa ajtó nyílott a pincére.
Hallgatagon lépkedtek a dohos téglafalú, félhomályos folyosón. Ötven lépést tehettek meg, mikor Marcus megállt egy falba süllyesztett boltíves ajtónyílás előtt. Ránézésre olyan volt, mintha egy párszáz éve kialakított nyílást falaztak volna be utólagosan.
– Készen állsz a vele való találkozásra? – Kérdezte Marcus a falrészletre nézve.
– Igen! – mondta elszántan Victoria
– Ne feledd! – figyelmeztette nyomatékosan Marcus a lányt, már a szemébe nézve. – Ne hagyd, hogy az ő testének érezd magad!
Szembeállva az oszlopmélységben befalazott bejárattal, Marcus a mutatóujjával egy szimbólumot rajzolt a levegőbe, majd így szólt Victoriához:
– Lépj be az ÁRNY csarnokába! Járj szerencsével!
Ezt követően magára hagyta a lányt.
Victoria határozottan lépett egyet előre. Enyhe léghuzatot érzett, majd a fal, minthacsak precízen működő távolságtartásra lett volna beprogramozva, együtt mozdult a lépő lábával. Aztán lépett még egyet, majd még egyet, a fal pedig hátrált előtte. Pár lépés után hátra fordult. Mögötte, és oldalirányban a nagy fekete semmiség töltötte ki a teret.
„Előre, csakis előre! ” – suhant át rajta a gondolat, és határozottan lépkedett tovább.
A furcsa átjáróból egy félhomályban úszó folyosóra ért. Ahogy haladt, hírtelen úgy érezte, hogy a súlytalanság állapotába került, és már nem a talajon jár. Egy árny húzott el mellette, szélsebesen. Utána akart rohanni, de minthacsak az akarata hívta volna létre, a levegőközeg erős ellenállást fejtett ki. Csak az eddig felvett tempójával tudott haladni, akadálytalanul. Jobbra egy ajtó tűnt fel a folyosó végén. Benyitott. Egy kör alakú, félhomályban úszó terembe jutott. Ahogy halad a közepe felé, a túlsó oldalról egy alaktalan, tojásdadszerű árnyalak közeledett felé. Jó lépésnyire állt meg tőle. Mély, átható hang szólította meg az Árnyból:
– Miért vagy itt? Meg tudnád mondani, pontosan?
– Igazságot szeretnék szolgáltatni a fajom törvényei értelmében! – válaszolta Victoria
– Gyere, egyesülj velem! Lépj be az én testembe, és a következő pillanatban már élvezheted is az erőm mindenek felettiségét! – áradt a szuggesztió hangja a lényből.
Victoria egy furcsa állapotba került. Érezte, hogy minden porcikája kívánja a jóval nagyobba való elmerülést, a tudata részese akar lenni ennek az erőnek. Egyre kevésbé tudta érzékelni a testét, szinte szívta magába a szuggesztív árnylény. Tudata utolsó maradékaival formálta a szavait, amik már kissé artikulátlanul hagyták el a száját:
– Egy eszközre van szükségem a bosszúm véghezviteléhez!
– Legyen hát! – Mondta az árny, és egy foszlány hullott ki a felső részéből, Victoria homloka felé úszva, majd felszívódott a levegőben, mintha egy láthatatlan réteg elnyelte volna.
Ebben a pillanatban a lány egy finom anyagú energiaburokban érezte magát, aminek ő volt a közepe. Nemsokára azonban a burokérzés elhagyta. A testét egy erő kezdte átjárni, a sejtjeiben érezte a tüzelő akaratot. Mintegy elszállva testi valójából, az elméjében csak az elégtételre szomjazás gondolatai kavarogtak. A benne zajló folyamat hatására elerőtlenedett lábai nem tudták a testét megtartani, és térdre rogyott. Transzba esetten figyelte az árny erejével közös jövőjét. A szemei előtt az eljövendő események zajlottak le:
Cullenék sietve hagyják el Forksot, de Bella valami miatt érinthetetlen, mintha egy felsőbb hatalom óvná. Nyomasztó érzés hajszolja vissza majd Volterrába, hogy visszaadja az Árnynak a kapott erőfoszlányt. Ez hát az ítélet...
Victoria nem tudta volna megmondani, hogy mennyi időt töltött ténylegesen a másik tudatállapotban, mikor léptek zaját hallotta. Marcus állt meg mellette. A fal előtt térdelt, mintha be sem lépett volna az odaátiba. Marcus fanyar arcán halvány mosoly jelent meg, mikor megszólalt:
– Biztos megéheztél! Olyan erőtlennek tűnsz! Légy a vendégem egy étkezésre, mielőtt elhagyod a házamat!
– Köszönöm a szíves invitálást, élnék vele! – válaszolt Victoria, miközben ismét talpra szökkent.

Victoria két óra múlva indult el Forksi útjára. Óvatos, feltűnéskerülő utazással jutott el a céljáig. Csak egy valamire tudott gondolni: a bosszúra Jamesért. Két dolgot szeretett volna elérni. Forksból eltakaríttatni Cullenéket, majd végezni Bellával. Igen, ez így lenne kerek!

Daniel Stone, a Forksi gimnázium matematikatanára éppen hazafelé tartott, miután Harry éttermében megvacsorázott. A negyvennyolcadik évét taposó, egy éve megözvegyült férfi gyakori vacsoravendég Harrynél. Mint mindig, most is egy matematikai feladvány megoldása foglalkoztatta, a külvilág szinte csak egy homályos valamivé zsugorodott össze a tudatában, ahogy lépkedett.

Victoria az árny vezérlő akaratának engedelmeskedve közeledett Daniel felé. Lépteit meggyorsítva haladt a keresztutca felé, a bal oldali járdán. Tudta, hogy a közeledő férfit kell követnie, jó lépésnyi távolságban. Így a testüket körülölelő személyes asztrális tereik egymásba érnek, és az árnytól kapott erőtöltet egy darabja át tud lépni a férfi aurikus terébe.
Daniel gondolataiba merülten kelt át az útkereszteződésen, és folytatta az útját a balról közeledő lány előtt. Victoria precízen kiszámítva a haladását, pontosan Daniel mögé kerülve lépkedett. A férfi pár lépést követően úgy érezte, mintha a testének a mozdulatait egy másik akarat kezdte volna irányítani. A zsinórbáb élmény pár másodperc múlva elhagyta.
– Mi a franc! – motyogta maga elé, meglepettségében. Megtorpant, és ösztönösen pillantott a lányra, aki azonban abszolút természetességgel, egy könnyed fél mosollyal sandított vissza rá, miközben elhaladt mellette, felgyorsított léptekkel.

Victoria tudta, hogy az árny-lény erőtöltetének egy darabja átsugárzódott a férfi aurájába, hogy rajta keresztül elérje Cullenéket. A halandót pedig a markában fogja tartani, hogy bármikor eltávolíthassa a képből.

Daniel Stone aznap este anélkül, hogy tudatában lett volna, ideiglenesen egy rontó hatalom eszközévé lett, ami a legkényesebb pontján támadta be. A férfi, megérkezve a lakásához, elővette a kulcsát, és a zárba illesztette. Ekkor egy erő a kissé görnyedt tartásából szinte fájdalmasan kiegyenesítette, majd olyan érzete támadt, mintha egy, a feje búbjára tett hatalmas tenyér a földbe akarta volna nyomni. Valamiért ösztönösen küzdött az akarat ellen, ami végül is térdelő helyzetbe nyomta le. A tapasztalattól meglepetten kászálódott fel. Bebotorkált a konyhába, és leült az asztalhoz.
„Meg fogok őrülni, ez biztos! ” – suhant át rajta a kétségbeejtő gondolat. „Negyvennyolc éves vagy, özvegyember. Szinte nem is éltél, csak gondolkodtál! ” – jött az újabb gondolat. „Csődtömeg vagyok! ” – reflektált a tudata.
Odament a tükör elé, és kényszeredetten nézett bele, mintha attól tartott volna, hogy valaki mást pillant meg a megszokott önmaga helyett.
„Szeretem magam... Imádom az életem... Istenem, köszönöm, hogy megszülethettem... ” – hallotta magában az önsegítő anyagnak ható gondolatrezgéseket.
– A kurva életbe! – mondta dühösen, félhangosan, ahogy a tükörbeli, fancsali ábrázatára meredt. – Mi történik velem?
Aztán érezte, hogy egyre jobban elgyengül az egész teste. Ruhástól feküdt le aludni, amire eleddig soha sem volt példa. Általában keveset szokott aludni, és reggelente álomemlékek nélkül ébredt.
Ma éjjel azonban egy pillanat alatt álomba zuhant.
Maggie finom hangjára eszmélt:
– Ébredj hétalvó! – tódult a fülébe az ismerős hang.
– Maggie, te élsz... – mondta döbbenten a feleségére nézve.
– Már hogy ne élnék! – mondta vidám arccal a nő, majd elfancsalodva kérdezte:
– Miért? Azt hitted, hogy meghaltam?
– I... Igen, akkor az csak egy álom volt? – kérdezte Daniel, kissé zavarban érezve magát.
– Hát, én megmutatom neked, hogy mennyire valóságos vagyok, drágám! – mondta huncut mosollyal Maggie.
Daniel a hátán feküdt, pizsamájában, a felesége pedig rajta, a hálóköntösében. Az asszony kezdeményezett. A száját a férje szájához nyomta, és szenvedélyes csókolózásba merültek. Daniel érezte, hogy az erekciója kezd beindulni. Miközben csókolóztak, Maggie enyhe, dörzsölő mozdulatokkal izgatta altestével a keményedő péniszt. Danielt kezdte magával rántani a kéj . Gyengéden, de határozottan ölelte feleségét, majd simogatni kezdte annak fenekét, miközben a nyelveztek. Érezte a női test finom pulzálását. A keze aztán finoman bele-belemarkolt a ruha takarta feszes popóba. Maggie felnyögött.
– Istenem! – szakadt ki a férfi szájából a sóhaj – mintha ma találkoznák veled először! Nem is emlékeztem eddig arra, hogy ilyen fantasztikus popód van, drágám!
– Mert olyan kis visszafogott voltál egész életedben. A szigorú önkorlátozásban elfojtottad az ösztönlényed kitárulkozását! – reagált a feleség
– Imádom a testedet érezni! – mondta Daniel, és egy könnyed mozdulattal maga alá fordította a nejét, és úgy folytatták az előjátékot. Maggie kibújt a hálóköntöséből, a férje pedig izgatottan kezdte falni a formás melleket. Szájával, nyelvével izgatta a cipók megkeményedett, hegyesen meredő tüskéit. A nő nyögdécselő hangja töltötte be a szobát. A férj élvezettel hallgatta a kéjes sóhajokat, és a mélyebb levegővételektől szaporábban süllyedő-emelkedő hason barangolt a nyelvével le egészen a vénuszdombig. Aztán a bugyit kezdte el puszilgatni, miközben neje szemből, a homloka fölött túrt a hajába. A falatnyi ruhadarabon jól látszódott egy kis foltocska. Ahogy a férj bugyit húzta a nej combja felé, megpuszilta a foltocskát, és a nyelvével belenyalt. Maggienek tetszett a férfi játékossága. Segített a bugyijából való kibújtatásban. A férj élvezettel figyelte, ahogy a formás combok az ég felé meredezve táncolnak előtte, és az ujjaiban tartott kis ruhadarab egyre lejjebb, és lejjebb csúszik a lábszáron, míg végül lecsusszan a lábfejről. Maggie jobb lábát fogva annak lábujjait kezdte csókolgatni, miközben a felesége a másik talpával a férj péniszét masszírozta. Daniel az ingertől sóhajtozva csókolgatta végig a neje lábszárát, végig érezve a farkát dolgozó stimulálást. A férj nyelve végül a most már szabaddá vált vénuszdombon barangolt, közeledve a gyönyörgomb felé. Maggie koncentrálni kezdett, és egyre irányítóbban vezette a férfi fejét. Halkan felsikoltott, mikor a férj nyelve hozzáért a csiklóhoz. Daniel széles nyelvháta, le feljárva stimulálta a kéjgombot. Aztán a férfi megtalálta a tökéletes pontot.
– igen, ott! – sikoltott fel Maggie.
Daniel rendületlen kitartással, igyekezett a helyen és az ütemben maradni.
– Kezdd el szívni! – kérte Maggie kéjes hangon.
Pár szívó ütem után az asszony teste kezdett remegni, és egyfajta hullámmozgást produkálni. Aztán megfeszült, és egy hangos sikollyal elélvezett. Boldogságtól sugárzóan nézett a férjére, és kezdeményezett egy újabb csókolózást. Miközben az ajkaik egymáséin jártak, Maggie megszabadította Danielt a felsőjétől, és annak melleit kezdte el izgatni nyelvével. Aztán tovább barangolt a nyelvével, egyre lejjebb a férfi alteste felé. Kibujtatta a hátán fekvő férjet a pizsamájából, és az alsójából. A férfi pénisze meredten állt a rámosolygó nő szájától centiméterekre. Danielnek újabb stimuláló lökést adott a látvány. Aztán az asszony finoman megcsókolta a makk tetejét. A férj felnyögött az érintéstől. A nő a nyelvével a bőrtől szabad kúpos területen táncoltatta a nyelvét, majd hátrahúzta a bőrt, és a szájába vette a makk egészét. Az ajakhús finom szorításában, a feje enyhe le felmozgatásával stimulálta a kéjrúd felső részét. Daniel sóhajtozva élvezte a szájmunkát. Aztán Maggie ütemes mozdulatokba kezdett. Vehemensen torkozta a farkat, ahogy csak bírta. A férfi először úgy érezte, hogy rögtön az elélvezés hátárára sodródik, de aztán tartani tudta magát. Csak figyelte, ahogy el, majd feltűnik a nő nyálában úszó, ágaskodó farka. Aztán Maggie a golyókat kezdte el nyalogatni, majd bekapva szopogatta azokat.
Pozíciót váltva a nő feküdt a hátára, a férfi misszionárius pózban hatolt be. Daniel élvezettel vezette be a farkát a kéjbarlangba. A vagina izmos fala stimulálva szorította magához a hancúrlécét. Lassú ütemekkel kezdte a döfő mozdulatsort, majd lendületesebben dugta a nejét, aki kipirult arccal adta át magát a kéjnek. Az asszony ujjai a csiklót stimulálták, miközben a férj vehemens mozdulatokkal pumpált. Nemsokára Maggie ismét átélt egy orgazmus hullámot. A nő teste még remegett, mikor a férfi is elélvezett, spermáját az asszonyba zúdítva. Boldogan, kielégülés feküdt le Maggie mellé.
– Szeretlek! – akarta mondani a nőhöz fordulva, de nem tudta megformálni a szájával a szavakat. Hírtelen álmosság tört rá.
Az ágyában, egyedül fekve tért magához. Ruhástól, ahogy lefeküdt. Az alsója piszkos volt a spermájától. Minthacsak újból kamaszkori élményét élte volna át mai fejjel, mikor is az első, alvás közbeni magömlése bekövetkezett.
– Mi a franc történik velem? – tette fel a kérdést a plafonra nézve, majd a helyzet nyomatékosítva lehunyt szemekkel csóválta meg a fejét. Úgy gondolta, hogy a legtöbb, amit magáért tehet az az, hogy vesz egy frissítő zuhanyt, majd felhívja az igazgatót és szabadságot kér tőle a mai napra. Kissé enerváltan kitámolygott a fürdőbe.
Ahogy a zuhany vízpermete érte a testét, hírtelen jövő megvilágosodás tört rá. Végleg lezárult az életének a régi szakasza. Egy második lehetőséget kapott a sorstól. Mai ésszel lehet ismét . A kegyelem sugárzásban úgy érezte, hogy felemelkedik, a súlytalanság állapotában.
A fürdőből a konyhába tartva, a közlekedőben, megállt a falitükör előtt.
„Szeretem magam... Imádom az életem... Istenem, köszönöm, hogy megszülethettem... ” – törtek fel belőle a gondolatok, de most már elégedett emberként tükröződött önmaga előtt. Az arca magabiztosságot, és tettre készséget sugárzott.
Ahogy a konyhában hozzákészülődött a kávé lefőzéséhez, azonnal Sally pompásan kerek, blúzát feszítő mellei jelentek meg előtte. „Reggel beugrok egy kis cicimustrára a gyorsbüfébe! ” – jött a gondolat, s még ő is elmosolyodott saját magán.
Erőtől telten lépett ki a lakása ajtaján a háromszázhatvan fokos fordulat bekövetkezte után. Az érzékeivel aznap mintha újra felfedezte volna a környezetét, a világot, és önmagát. Szinte ingerbombaként hatott rá a jelen dinamizmusa. Mindazt, amit eddig az introvertált, befelé forduló Daniel nem fogott fel az elméjének szűrői miatt, most az extrovertált, kifelé forduló Daniel mágnesként vonzotta.
Ahogy a büfébe belépve megpillantotta a neki hátast álló Sallyt, aki azzal volt elfoglalva éppen, hogy egy vendégnek számolta az aprót, már érezte is, hogy spontán merevedés indul be. A gerincoszlopában keletkező ingerület az ágaskodó férfiasságán, mint egy sugár tör ki a nő felé. Sally egy pillanatra lemerevedett, majd hátast pördült, és Danielre nézett. A férfi, aki időközben látszólag enyhe közömbösséggel már az asztala felé tartott, belül teljesen le volt nyűgözve Sally reakciójától. Mintha egy spontánul működő képessége lett volna arra, hogy kénye-kedve szerint játsszon egy nő tudatalattijával. Sally sugárzó mosollyal az arcán ment oda Daniel asztalához.
– Hello, Dan! Mit szeretnél?
– Hello Sally! Csak egy kávét kérnék! – mondta a férfi, miközben a fejében egy hang szólalt meg: „és rongyosra kúrnálak! ”
– Hogy mondtad? – kérdezett vissza meglepetten a nő.
– Hát hogy... Csak egy kávét kérnék! – mondta magától értetődően a férfi. – Vagy van valami gond?
– Nem, semmi az égvilágon! – válaszolt a nő, és elindult a pult felé.
Sally, a harmincas éveiben járó, függetlenségét szenvedélyesen megőrző nő időnként szívesen bonyolódott kalandokba, arra alkalmas férfiakkal. Ma Daniel teljesen levette a lábáról. Hogyhogy eddig nem figyelt fel a férfire? Vagy Dan változott meg ennyire? Tudta, hogy a szikra kettejük között felizzott. Ez a pasi kell neki, méghozzá még ma. A blokkra ráírta a telefonszámát, és a fizetéskor meghagyta Dan-nek, hogy este nyolc után keresse a számán.
Daniel az iskolába beérve az új lényének egy újabb aspektusával szembesült. Eddig, ha a folyosón közlekedett, szinte észre sem vették. A társasági „kisugárzása” inkább hasonlított egy fekete lyukhoz, ami egyszerűen magába nyelte a jelenlétét. Ma azonban a folyosóra belépve érezte, ahogy az aurája kitölti körülötte a teret. A diákok beszélgető csoportjai a közeledtére felé fordultak, ösztönösen. Ő csak fejbiccentéssel fogadta a köszönéseket, és belülről élvezte a pillanat átélt elevenségét.
A második óra felénél, mikor az osztály az órai feladat megoldásával volt elfoglalva, egy szuggesztív gondolat érte, a fejéből: „Rosalie Cullen a mosdóba fog menni, menj és dugd meg a kis ribit! ”
Kissé elképedt, de rögtön lekezelte a problémát.
– Srácok! – szólította meg a diákjait, az órájára nézve. – A könyvben következő három feladatot is oldjátok meg! Igyekszem visszatérni időben, de lehet, hogy csak az óra utolsó perceiben érkezem.
Ahogy lépett ki a teremből, látta, hogy a folyosó túlsó oldalán is nyílik az ajtó. Valóban Rosalie jött ki, és indult a női mosdó felé. Barátságosan rámosolygott Danielre, ahogy besurrant az illemhelyre.
A tanár benyitott a mosdóba. Hallotta, hogy a lány felhajtja az ülőkét, majd ráül. Elképzelte a széttárt combokkal ülő hosszú szőke hajú szépséget. Aztán a tudatában egy idegen erő vette át az irányítást. Olyan dologban tette tudatossá, amiről fogalma sem volt.
– Csak lesz, vagy is? – dörrentette el magát határozottan Daniel.
– De tanár úr, hogy képzeli? Ha nem megy innen, panaszt teszek zaklatásért!
– Ó, kedvesem, ne aggódj! Tudom én, hogy miféle szerzet vagytok ti, Cullenék! Jobban ismerlek benneteket, mintsem gondolnátok!
– Nem értem, miről beszél, és miért sérteget! De ez már több a... Mi baja van velem?
– Te már évtizedek óta nem , kedvesem. Gyanítom, nem is fogsz már ebben a létformádban.
Az ajtó nyikorogva nyílott ki. Rosalie meglepett tekintettel méregette az általa oly jól ismertnek hitt embert.
– Honnan tudja?
– Én a logika, és a megfigyelés embere vagyok! – mondta határozottan Daniel.
– Mit akar tőlem?
– Ne félj, nem fedem fel a kiléteteket! A hallgatásomért cserébe egy kis kedvességet kérnék tőled! – nézett átható pillantással Rosalie-re a férfi, a sliccét lehúzva kibillentette a már erektálódott péniszét. Ahogy a zipzár hangját hallotta a lány, kényszeredetten elmosolyodott, és odaguggolt az ágaskodó hímtag elé. Rátolta a száját a makkra, majd ütemes előre-hátra fejmozgással dolgozta a kéjrudat. A férfi letolta a nadrágját a combjára, hogy Rosalie a golyóihoz is könnyedén hozzá tudjon férni. Pár pillanat múlva már érezte is a nyelv stimuláló játékát a szőrös zacskóin. Hangosan felnyögött, mikor a heréje eltűnt a magába szívó szájban. Pár szívó mozdulat után a lány visszatért a szopáshoz, amit a férfi irányító szájdugással kombinált. Szívesen elnyújtotta volna ezt az örömteli előjátékot, de nem szabad itt leragadnia, ha végig akarja vinni az akciót az óra végéig.
– Gyere, most én csinálom neked! – adta ki az utasítást a lánynak, aki megértve a szándékait, már tolta is le a farmerját.
A tanár mohó igyekezettel vetette kezét Rosalie bugyijára, mintegy belekapaszkodva hajolt oda az alhashoz, és a nyelvével csókolgatni kezdte a feszes, kissé hideg bőrt. Az elsőre furcsa inger kezdett kellemesebbé válni. Izgatottan húzta le a bugyit a lány combjára, majd belenyalt a vaginanyílásba, és a nyelvével a csiklót kezdte dörzsölni.
– Ahh... – nyögött fel a lány. A férfi a kéjes hangtól beindulva, ahogy csak bírta, nyalta a gyönyörgombot, miközben Rosalie kéjesen nyögdécselt.
– Csináljuk a falnál tovább! Térdelj fel a vállaimra! – mondta a tanár a fantáziavilága képeitől felcsigázottan.
Rosalie odaállt a falhoz, a férfival szemben, aki lehúzta a lány nadrágját és bugyiját egészen a bokájáig. Mikor felegyenesedett, a lány egy könnyed ugrással termett a férfi nyakában.
– Igen! Ez az! – adott hangot a látvány gyönyörűségnek a férfi. A lány a vállain térdelt, az arcától pár centire ásító vagina mágnesként vonzotta.
A férfi a falnak támaszkodna, előrenyújtott karokkal, falta a kéjgombot. A lány nyögdécselve fogadta a szinte belé fúródó nyelvet, a tépve szívó szájat.
– Gyere, hadd dugjam meg ezt az isteni kis testet! – zihálta a férfi.
Miután a tanár feje eltávolodott a kényeztetett puncitól, a lány könnyed mozdulattal ugrott le a vállról. A férfi letolta Rosalie bal cipőjét, majd kibuktatta az az oldali nadrágszárból, illetve bugyiból a lábat.
A lány enyhén féloldalasan, ballábát felemelve helyezkedett el az ülőkén. A tanár a farkára ásító punci látványától lépett be a széttárt combok közé. Mindketten felnyögtek, mikor a vaginába bevezetett kéjrúd az izmos falat a méretére tágította. Aztán lassú mozgásban kezdték átélni a kéjt. Lassú, de határozott ütemben dolgozta a lányt a férfi. Nyögdécselések, sóhajtozások töltötték be a mosdó légterét. Aztán a tanár gyorsabb tempóra váltott. Rosalie halkan sikoltozott, miközben Daniel minden erejével azon volt, hogy a lányba élvezzen.
– Beléd élvezek, ahhh... – nyögte a férfi, majd a feszítő rohamok közepette érezte, hogy kilövell. Rosalie egy elnyújtott nyögéssel fogadta magába a sperma adagot.
– Tudom, most a legszívesebben arcon köpnél azért, amit veled tettem. Sajna azonban nyálad sincs! – mondta a férfi a dühösen rámeredő lánynak.
– És ne feledd, kedvesem! Én talpig úriember vagyok! Hallgatni fogok, mint a sír! Köszönöm a kedvességedet! Viszlát holnap, a harmadik órán! – köszönt el a férfi, miközben felöltözött. – Nem néznél ki a folyosóra, hogy nincs-e valaki kinn éppen? Nem szeretnék mentegetőzni, hogy mit kerestem a női mosdóban az órám alatt.
Rosalie egy „ezt nem hiszem el” fintorral vette tudomásul az utasítást. Megigazította a ruháját, majd óvatosan kilépett a mosdóból, miközben egy „lehet jönni” kézlendítéssel adta tudtára a tanárnak, hogy tiszta a levegő a folyosón.
Daniel éppen nyitni akarta az osztályterem ajtaját, mikor kicsengettek. Szinte fellökték a túloldalról kitóduló diákok. Máskor talán magában szitkozódott volna, de most minden olyan más volt.
– Megállni! – adta ki a parancsszót határozottan. – Vissza a terembe! – utasította a hangjára megtorpant diákokat.
– A csengő a tanárnak szól, nem a tanulónak! – közölte a szabályt, immár a helyén állva. – Négy feladat, plusz az utána következővel kell készen lennie mindenkinek a következő órára. A füzeteket a következő óra előtt kérem leadni ellenőrzésre! Nos, most akkor szünet! – adta ki a vezényszót, a kezeit előre lendítve a törzse mellett.
Daniel este a szokásos vacsorafogyasztást követően hazafelé tartott. A házától nem messze pillantotta meg a tegnap este látott lányt, aki az egyik padon ült.
– Jó estét! Leülhetek ön mellé, hölgyem? – szólította meg udvariasan a lányt.
– Persze, természetesen! – mosolygott rá barátságosan Victoria.
– Ne haragudjon, de maga valamiféle jó tündér? – kérdezte őszinte derűvel a férfi.
– Hát, nem hinném! – mondta fél mosollyal az arcán Victoria.
– Tudja, fura erről beszélnem, mivel a logika embere vagyok, de az önnel történt találkozás mintha felforgatta volna a megszokott életemet... – próbálta bizonytalankodva kifejteni a tapasztalatát Daniel a nőnek.
– Pontosan mit is érzett? – kérdezte Victoria a férfi szemébe nézve, átható pillantással.
Daniel úgy érezte, hogy elveszik a szempár igézetében.
– Úgy éreztem, hogy nem magam mozgatom a testemet... – kezdett bele a mondatba a férfi, és automatikusan a slicce felé nyúlt, majd lehúzta a zipzárját, a nőre meredő tekintettel.
– Igen..! – hajolt az arcához milliméterekre a lány, kacéran mosolyogva. – Akarom látni az elélvező farkadat! – mondta a férfinek, irányítóan.
Daniel ütemes önkielégítésbe kezdett. Az agyát képsorok rohanták meg. Mintha egy korábbi szexélményük emlékképeire maszturbált volna. Látta a formás meztelen testet, kis tetoválással a puncija fölött. Szép kerek melleket, ahogy falta őket, a lány nyögdécselései közepette. Miközben csinálta magának, a lány a férfi arcát simogatta, kéjesen sóhajtozva.
Daniel nemsokára érezte, hogy el fog menni. A kilövellések előtti megfeszülő állapotában olyan érzete támadt, mintha valami elrugaszkodott volna a homlokától. Az első spricc löketnél tartott, mikor egy tenyér csattant az arcán.
– Disznó! Vén kéjenc! – hallotta a dühödt szitokszót az elviharzó nőtől.
Még a kilövellésektől nyöszörgött, mikor már csak egyedül ült a padon, a semmibe tűnt nő után nézve.
Daniel Stone értetlenkedve nézett körül. Csak homályos sejtése volt arról, hogy mi is történhetett. A spermájától ragacsos kezével rakta el farkát a nadrágjába, majd szégyenlősen emelkedett fel a padról.
Ismét a régi önmaga volt. Miután hazaért, a legelső dolga volt a randit lemondani. Gyenge közérzetre hivatkozva tudta kimenteni magát a nővel való személyes találkozás alól. A következő napon, mikor bement a suliba, a jól megszokott reakciók ismétlődtek irányában. A félénk, befelé forduló ember egy napot tölthetett a kifelé fordulók energikus világában.

Rosalie a tanárral történt incidense után teljes gondolat kontrollt gyakorolt. Az ego-énjéből zúgó gondolatok mindenáron a bosszúra akarták hangolni, és a akarták meggyőzni, illetve egy jövőképpel terrorizálták, melyben Emmett revánsot vesz a tanáron. Szüntelenül figyelnie kellett, hogy ezeket a gondolatokat ne fogadja el sajátjaként, mert akkor a többiek felé ki is sugározná, észlelhetően. Órákig tartó „elengedés” után kezdett a gondolatroham lecsendesedni.
„A valami rossz kerülget, érzem! ” magatartást vett fel a többiek felé, ami így nem annyira idegeskedésnek, hanem inkább nyugtalanságnak hatott.