Éjszakai járat

Az előadás délután igencsak fárasztó volt. A professzor nem kímélte sem magát, sem a diákokat és csak egy rövid pihenőt engedélyezett. Az előadás végén mindenki elcsigázottan és fáradtan állt föl azzal a biztos tudattal, hogy életük legnehezebb délutánján vannak túl.
A fiú néhány társával a kollégiumba ment át, hogy pár üveg sörrel pihenjék ki a nap fáradalmait. A sörözéshez végül a fél emelet csatlakozott és senkinek nem volt kedve a csak pár órásra tervezett beszélgetést abbahagyni. Ő viszont nem akart a kollégiumban aludni. Az ex-barátnője – bár a szétválásuk után jó viszonyban maradtak és néha még felajánlotta alvásra a szobáját – most elmélyülten beszélgetett valakivel és szemmel láthatóan nem vágyott más társaságára. Másnál meg nem igen akaródzott aludni. Bár szerette a kollégiumot, jó volt a haverokkal késő éjszakáig dumálni, sörözni, bulizni, utána soha nem tudta rendesen kialudni magát. Ezért aztán 11 felé úgy döntött hazamegy az utolsó járattal.
Meleg nyári este volt és miután elhagyta az egyetem környékét, átölelte a csend. Csak egy-egy autó húzott el az úton sietősen. Megnézte a buszmegállóban a menetrendet és rájött, hogy még legalább negyed órája van. Leült a járda szélére, a karját a térdére fektette és ráhajtotta a fejét. Kezdett elálmosodni. Remélte, hogy nem fog elaludni, mert ha a buszvezető nem látja meg időben, képes otthagyni őt a megállóban. Halkan dudorászni kezdett.
Pár perc elteltével léptek zaja közeledett majd halt el mögötte. Nem vette a fáradtságot, hogy felnézzen, de a léptekből és az illatból, ami kisvártatva megcsapta az orrát rájött, hogy egy lány van mögötte.
– Hello, bocs, nincs tüzed véletlenül?
Felnézett és meglátta a lányt. Egy fehér miniruhában, fehér magassarkúban állt mögötte. Ahogy előrehajolt, a ruha laza anyaga elvállt a felsőtestétől és láttatni engedte gömbölyű kebleit. A fiúnak azonnal kirepült az álom a szeméből. Nyelt egyet, majd nem kis erőfeszítéssel a lány szemébe nézett.
– Szia, nem, nincs. Nem dohányzom.
– Igazad van, rossz szokás. – mondta és mosolyogva egyenesedett fel. Nem maradt észrevétlen számára, hogy mit látott meg belőle elöször a fiú. Fogta a kezében lévő cigaretta dobozt és laza mozdulattal a szemetesbe dobta.
– Ideülhetek melléd?
– Hát... ha nem félted a fehér ruhád.