Éjszakai járat

Az előadás délután igencsak fárasztó volt. A professzor nem kímélte sem magát, sem a diákokat és csak egy rövid pihenőt engedélyezett. Az előadás végén mindenki elcsigázottan és fáradtan állt föl azzal a biztos tudattal, hogy életük legnehezebb délutánján vannak túl.
A fiú néhány társával a kollégiumba ment át, hogy pár üveg pihenjék ki a nap fáradalmait. A végül a fél emelet csatlakozott és senkinek nem volt kedve a csak pár órásra tervezett beszélgetést abbahagyni. Ő viszont nem akart a kollégiumban aludni. Az ex-barátnője – bár a szétválásuk után jó viszonyban maradtak és néha még felajánlotta alvásra a szobáját – most elmélyülten beszélgetett valakivel és szemmel láthatóan nem vágyott más társaságára. Másnál meg nem igen akaródzott aludni. Bár szerette a kollégiumot, jó volt a haverokkal késő éjszakáig dumálni, , bulizni, utána soha nem tudta rendesen kialudni magát. Ezért aztán 11 felé úgy döntött hazamegy az utolsó járattal.
Meleg nyári este volt és miután elhagyta az egyetem környékét, átölelte a csend. Csak egy-egy autó húzott el az úton sietősen. Megnézte a buszmegállóban a menetrendet és rájött, hogy még legalább negyed órája van. Leült a járda szélére, a karját a térdére fektette és ráhajtotta a fejét. Kezdett elálmosodni. Remélte, hogy nem fog elaludni, mert ha a buszvezető nem látja meg időben, képes otthagyni őt a megállóban. Halkan dudorászni kezdett.
Pár perc elteltével léptek zaja közeledett majd halt el mögötte. Nem vette a fáradtságot, hogy felnézzen, de a léptekből és az illatból, ami kisvártatva megcsapta az orrát rájött, hogy egy lány van mögötte.
– Hello, bocs, nincs tüzed véletlenül?
Felnézett és meglátta a lányt. Egy fehér miniruhában, fehér magassarkúban állt mögötte. Ahogy előrehajolt, a ruha laza anyaga elvállt a felsőtestétől és láttatni engedte gömbölyű kebleit. A fiúnak azonnal kirepült az álom a szeméből. Nyelt egyet, majd nem kis erőfeszítéssel a lány szemébe nézett.
– Szia, nem, nincs. Nem dohányzom.
– Igazad van, rossz szokás. – mondta és mosolyogva egyenesedett fel. Nem maradt észrevétlen számára, hogy mit látott meg belőle elöször a fiú. Fogta a kezében lévő cigaretta dobozt és laza mozdulattal a szemetesbe dobta.
– Ideülhetek melléd?
– Hát... ha nem félted a fehér ruhád.