Riley 1. fejezet - Bárban

Az egyik intimitást bokszban ült, és törzsvendégként tudta volna, ez azt jelenti, ott helyben készen áll egy numerára.
Ahogy Cade közelebb ment hozzá, lassan ki tudta venni a lány vonásait is. Nagy, sötétbarna, mandulavágású szeme és magasan ülő arccsontja az amerikai bennszülötteket juttatta eszébe, vagy – pazar ajkát is figyelembe véve – a francia nőket. A szájformája az olyan színésznőket idézte, mint Angelina Jolie vagy Julia Roberts. Sűrű fekete haja göndör fürtökben hullt a vállára és a mellére. Formás cickók – gondolta Cade, és egyetlen gyors pillantással felmérte, hogy valódiak.
Az asztal eltakarta a nő többi testrészét, de Cade sejtette, hogy formás lehet. Nőiesnek tűnt a kis vörös ruhájában, nem volt inas és izmos, mint a modern nők többsége, sokkal inkább a hollywoodi bombázók korát idézte.
Mire a lány észrevette, már az asztala előtt állt. Találkozott a pillantásuk, és Cade érezte, hogy a feltörő vágy megbizsergeti az ágyékát. A lány rózsaszínre lakkozott körmű, finom kezével megemelte a poharat, telt, vörös ajka körülfogta a szívószálat. Szája a meglepetéstől puhán résnyire nyílt, és miközben a lány felnézett rá, Cade megpillantotta kagylóhéjhoz hasonlatos rózsaszín nyelvét. Abban a pillanatban minden szabály és kétség ellenére is a férfi tudta, hogy az övé lesz.
És nem csak arra az egy éjszakára.
Riley elkapta a tekintetét, az üdítőjét nézte, belekortyolt, és igyekezett nem túl bambán bámulni. Szeretett volna beilleszkedni, nem akart olyan vidékiesnek tűnni, mint amilyen valójában volt. A férfi pillantását előbb érezte magán, mielőtt még meglátta volna. Akár egy mozifilm jelenetében, lassan végigmérte az előtte álló férfi testét.
Fekete öltözéket viselt, és az ing laza eséséből ítélve – a lenyűgöző vállon és mellkason –, az anyaga selyem lehetett. Izmos nyaka és határozott vonalú állkapcsa után felmérte a száját, és már szinte nem is akart tovább nézelődni. Határozottan el tudta képzelni, hogy azok az ajkak befogadják az övét. Pillantása feljebb vándorolt az erőteljes római orra, amelyet egy dudor óvott meg a túlzott tökéletességtől, és egyben tudatta, hogy a gazdája betörte, és nem volt annyira hiú, hogy rendbe hozassa.