Sorsdöntő találkozás
– Vigyázz! Nem látsz a szemedtől?! – mordult a férfi, mikor egy lány beleütközött az utcán.
– Nagyon vicces, seggfej! – feleselt vissza a lány.
A férfi visszafordult és a lány elé vágott. Nem szerette, ha visszabeszélnek neki. Elálta az utat a lány előtt, aki így újra neki ütközött. A férfi ekkor vette észre, hogy a lány vak.
– Mit akarsz?! – kérdezett a lány türelmetlenül.
Utálta mikor az emberek szórakoztak vele, csak azért, mert vak.
– Jézusom, te vak vagy! Sajnálom, amit az előbb mondtam, nem vettem észre.
– Semmi gond, de most elhúznál az utamból?
– Egy pillanat.
A férfi elgondolkodva nézte a lányt. Olyan ismerősnek tűnt neki. Hosszú fekete haja, egészen világos kék szeme, karcsú, arányos teste és szép arca volt. De nem csak a kinézete tűnt ismerősnek, hanem a modora is. Ahogy rögtön támadott, de azt is inkább védekezésül tette.
– Én ismerlek téged. – jelentette ki határozottan. – Te Elison Smith vagy.
– Honnan ismersz? – ijedt meg a lány.
Neki egyáltalán nem tűnt ismerősnek a férfi hangja.
– Ugyanabba a gimibe jártunk. Két évvel fölötti osztályba jártam. Will vagyok.
– Will Harris?
– Igen.
– Már emlékszem! – nyugodott meg a lány.
Ismerte a férfit. Mindig megvédte ha valaki belekötött az iskolában, Ő volt a második ember a barátnőjén kívül, aki segített neki a suliban.
– Valahogy mindig a közelemben voltál, és segítettél, ha úgy ítélted meg, hogy szükségem van rá.
– Igen.
Tulajdonképp, gimiben szerelmes volt a lányba, és egyáltalán nem zavarta, hogy látássérült. Sőt csodálta, amiért olyan kaményen próbálkozott, hogy normális élete lehessen. És most, hogy találkoztak, a régi érzelmei újra lángra kaptak. Újra azt érezte, hogy mindenképpen meg kell védenie ezt a lányt, és hogy el kell érnie nála, hogy ő is úgy szeresse, mint ő. Hogy ő váljon a legfontosabbá az életében.
– Merre igyekszel? – kérdezte meg végül, habár egyáltalán nem akart elválni tőle.
– Hát, leginkább haza.
– Nincs kedved meginni velem egy üdítőt?
– Miért ne? De neked kell vezetned. – mosolyodott el a lány.
A férfi ezt a mosolyt tündérinek találta, de a szerelmes szív mindent szépnek és jónak lát a kedvesében.
Két órán át beszélgettek. Felelevenítették a régmúlt időket, és jókat nevettek a gimis énjükön.
– Nagyon vicces, seggfej! – feleselt vissza a lány.
A férfi visszafordult és a lány elé vágott. Nem szerette, ha visszabeszélnek neki. Elálta az utat a lány előtt, aki így újra neki ütközött. A férfi ekkor vette észre, hogy a lány vak.
– Mit akarsz?! – kérdezett a lány türelmetlenül.
Utálta mikor az emberek szórakoztak vele, csak azért, mert vak.
– Jézusom, te vak vagy! Sajnálom, amit az előbb mondtam, nem vettem észre.
– Semmi gond, de most elhúznál az utamból?
– Egy pillanat.
A férfi elgondolkodva nézte a lányt. Olyan ismerősnek tűnt neki. Hosszú fekete haja, egészen világos kék szeme, karcsú, arányos teste és szép arca volt. De nem csak a kinézete tűnt ismerősnek, hanem a modora is. Ahogy rögtön támadott, de azt is inkább védekezésül tette.
– Én ismerlek téged. – jelentette ki határozottan. – Te Elison Smith vagy.
– Honnan ismersz? – ijedt meg a lány.
Neki egyáltalán nem tűnt ismerősnek a férfi hangja.
– Ugyanabba a gimibe jártunk. Két évvel fölötti osztályba jártam. Will vagyok.
– Will Harris?
– Igen.
– Már emlékszem! – nyugodott meg a lány.
Ismerte a férfit. Mindig megvédte ha valaki belekötött az iskolában, Ő volt a második ember a barátnőjén kívül, aki segített neki a suliban.
– Valahogy mindig a közelemben voltál, és segítettél, ha úgy ítélted meg, hogy szükségem van rá.
– Igen.
Tulajdonképp, gimiben szerelmes volt a lányba, és egyáltalán nem zavarta, hogy látássérült. Sőt csodálta, amiért olyan kaményen próbálkozott, hogy normális élete lehessen. És most, hogy találkoztak, a régi érzelmei újra lángra kaptak. Újra azt érezte, hogy mindenképpen meg kell védenie ezt a lányt, és hogy el kell érnie nála, hogy ő is úgy szeresse, mint ő. Hogy ő váljon a legfontosabbá az életében.
– Merre igyekszel? – kérdezte meg végül, habár egyáltalán nem akart elválni tőle.
– Hát, leginkább haza.
– Nincs kedved meginni velem egy üdítőt?
– Miért ne? De neked kell vezetned. – mosolyodott el a lány.
A férfi ezt a mosolyt tündérinek találta, de a szerelmes szív mindent szépnek és jónak lát a kedvesében.
Két órán át beszélgettek. Felelevenítették a régmúlt időket, és jókat nevettek a gimis énjükön.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én és a feleségem is vakokvagyunk.
Nekem az is furcsa volt, hogy a fiút férfinek nevezte több helyen, míg a lányt nem nagyon említette nőként. Pedig közel egykorúak.