Észrevétlen szerelem 2. rész

– Jessica? – hallatszott sürgető hangja.
Felálltam az asztalomtól és besiettem Diane irodájába. Ő felnézett rám és kikapcsolta a telefonját.
– Visszajelzett már az értékbecslő? Szükségem lenne az anyagaira.
– Nem hinném – ingattam a fejem. – Hadd ellenőrizzem az e-mailokat! – rohantam vissza az asztalomhoz, de nem érkezett új mail.
– Nem, már megmondtam – magyarázott Diane ingerülten a telefonba, amikor visszaértem. – Nem írhatjuk alá a szerződést, amíg az értékbecslő nem végez. Nem fogom megengedni senkinek a részünkről, hogy vakon írjon alá bármit is. – Reménykedve pillantott fel rám, én viszont csak megcsóváltam a fejem. Ő csak a fogát szívogatta és olyan szavakat tátogott, amiket esze ágában se volt hangosan kimondani.
– Nem – szólalt meg ismét. – Maga nem figyel rám... Mi nem... igen... nem... Rendben. Ez talán működhet. Ebben megegyezhetünk? – Aztán a szemei elkerekedtek. – Úton van? Ugye csak viccel? Én nem engedhetem...
Türelmesen vártam, hátha szüksége van még valamire. Azon kaptam magam, hogy várakozás közben a széket bámulom a háta mögött, és az emlékek elöntötték az elmémet.
Hirtelen észrevettem, hogy nekem jelez, úgyhogy ismét rá összpontosítottam a figyelmemet.
– Igen – mondta. – Addigra kész leszünk. A konferencia helyiségünk megteszi. Igen. Rendben. – Azzal letette a telefont és idegesen mordult egyet.
– Mi a gond? – kérdeztem.
– Az a seggfej fel akarja rúgni a megállapodást – sóhajtott, hátradőlve a székében és a homlokát dörzsölgette. – Összeraktak egy új megállapodást és a véleményemre kíváncsiak. Már úton is vannak. Tíz perc múlva találkozunk lent.
– Tíz perc múlva? – rökönyödtem meg.
– Tudom, a fenébe is! – morogta. – Utálom az utolsó percben összehozott megbeszéléseket.
– Kész leszel addigra? – kérdeztem, és talán az agyam mélyén megcsillant egy kis reménysugár is. – Az ügyfél nem sokára itt lesz. Ez nem épp egy könnyű helyzet.
– Igen – válaszolta, hirtelen előbukó aggodalmassággal. – A múltkor sem voltak túl boldogok.
Kissé idegesen rámosolyogtam.
– Tehetek bármit is érted?
Sóhajtott egy nagyot és hátra hajtotta a fejét a szék támlájára.
– Többé-kevésbé.