Most pénteken 2. rész

– Hazaviszel? – törte meg a hosszúra nyúlt csendet a párom. Előtte már-már azon gondolkodtam fel kéne hívnom, mert az volt az érzésem, hogy elaludhattak.
– Most? – kérdezett vissza jól kihallható riadalommal szexpartnere – Máris? Miért? Neked nem volt jó? – egyre csak aggodalmaskodott tovább – Pedig..., – de hirtelen a torkán akadt a szó.
– "Ezek újra csókolóznak... " – tudatosult bennem a halk motyogásaikat hallva.
– Dehogy, kis buta... – csilingelt megint a kedvesem hangja – ... majd ráérsz olyan hat körül... – hallgatott el újra – Különben is, van itt még egy kis dolgom – fejezte be már furcsán artikulálva.
– "Ez leszopja" – villant a tudatomba – "De nem is le... " – tréfásan polemizálni kezdtem magammal – "... inkább tisztára... " – futott végig az arcomon egy bárgyú vigyor.
– Én is szeretném – szólalt meg kicsit később a srác és az ágy lágy rezdülései nyilvánvalóvá tették másként helyezkedhettek el, hogy kölcsönösen kényeztethessék egymást orálisan.
– "Ha a párom van felül... " – tolultak a képek az agyamba – "... akkor a hapsi jól visszakapja, amit a tüzes kis punciba spriccelt. " – és szinte látni véltem az enyhén szétnyílt nagyajkak közül szivárgó ondóját – "De, ha alul..., " – erőteljesen füleltem tovább – "... akkor bizony mindjárt elélvez a kedvesem. "
Halk cuppanásokat és izgató, nyálas neszeket hallhattam. Annyira jó lett volna látnom, mit művelnek, de kénytelen voltam a képzeletemmel beérni.
– "Jó alaposan megtisztogatják egymást. " – épp ilyesmin járt az eszem, mikor a határozott moccanásaik és a párom egyre hangosabb sóhajai, meg a férfi elégedettségtől átjárt nyögdécselései lettek kivehetők. – "Na, mindjárt robban... " – konstatáltam.
– Igeeen! Óóóóh! Jaj, nekem! – hördült fájdalmasan előbb a férfi.
– Méééég! Méééég! – zihált folyamatosan a párom – Most! Júúúúúj – nyújtotta el hosszan és persze megfeledkezve magáról, szinte üvöltve, mielőtt újra elcsendesedtek néhány pillanatra.
– Fantasztikusan szopsz, tudod ugye? – dörmögte az ürge. Valószínűleg megfordulhattak az ágyon, hogy összeölelkezve heveredjenek el és megpihenjenek édes fáradtságukból.
– Mondták már! – kacérkodott a kedves, jól ismert hang – De te sem panaszkodhatsz. – folytatta gördülékenyen – Egy órája lehetünk itt és már kétszer is – majd hirtelen ismét csönd lett.
Hosszú perceken keresztül csak az alig hallható szuszogásaik voltak kivehetők.
– Hát ez meg? – törte meg a némaságukat a párom.