Első gyönyör 2. rész

Luc belépett a luxuslakosztályba, alig vetett egy kurta pillantást a halvány elefántcsont színű és barna bútorokra, vagy az üvegfal mögül nyíló, Pazar kilátásra. Tökéletesen felemésztette a sürgető vágy, hogy a legközelebbi ágyra fektesse ezt a nőt.
Oké, ez nem teljesen igaz.
Agyának egy kis része Madison hirtelen visszavonulásán töprengett.
Nem túl csodálatra méltó múltja miatt értette a gyengébbik nem minden árnyalatát.
Tudta, ha egy pillantás több mint egy pillantás. Mikor a nő fogékony az érintésére. Mikor nyomuljon, és mikor vonuljon vissza.
Ismerős tánc, amit abban a pillanatban felismert, hogy Madison kilépett az erkélyre.
Megértette, miért szeretné büntetni őt múltbeli vétkeiért. Ez csak tovább fokozta a flörtölésük. És szándékában állt, hogy elnyerje a bocsánatát. Még ha ez azt is jelenti, hogy követnie kell őt New Yorkba.
Egyszer már elsétált tőle.
Ez nem történik meg még egyszer.
De mikor már éppen javasolni akarta, hogy térjenek vissza a jótékonysági rendezvényre, hogy legalább a karjában tarthassa és körbe perdíthesse a táncparketten, a lány olyan mosolyt villantott rá, ami nem igazán ért el döbbenetes, mogyorószínű szemébe, és gyakorlatilag felrángatta őt kényelmes közelségben lévő hotelszobájába.
Nem panaszkodott, tudta, pillantása a lány csábítóan ringó csípőjére szegezte, miközben mutatta neki az utat a hálószobába.
Egész teste vibrált a várakozástól, melyet évek óta nem érzett már.
Azóta az utolsó alkalom óta nem, hogy elindult Madison Philips ágya felé.
Mégis, egy apró hang a feje hátsó sarkában azt súgta, hogy több van e mögött egy puszta véletlen találkozásnál.
Madison belépett a hálószobába, megnyomott egy kapcsolót a falon, tompa, aranyszínű fénnyel árasztva el a helyiséget.
Luc hirtelen visszaemlékezett arra az éjszakára nyolc évvel ezelőtt.
Ó, nem a környezetükre. Pokolba, még mindig dühös lett, ha arra a lepusztult lakókocsira gondolt, ahová lerakta Madisont a semmirekellő anyja. Most szépségét megfelelően kihangsúlyozta az elegáns, elefántcsont – és fekete színű szoba, amit egy királyi méretű ágy uralt középen.
De jelen volt ugyanaz a törékeny feszültség körülötte, ami első együtt töltött éjszakájukra emlékeztette, miközben a lány megfordult, táskáját ledobta a kicsi üvegasztalra.
Felnyúlt, hogy lehúzza barna nyakkendőjét, lezárta magáról a kabátját, közben Madison kutató pillantást vetett rá.
– Biztos, hogy ezt akarod, Madison?