Bájos Bajkeverő - Utolsó hét

Talán a boldogság utáni vágy, talán maga a puszta lényem okozta mindezt. Nem tudom. Minden egyszerre távolinak tűnt, ott álltam vele szemben, és tudtam, hogy mindennek vége.
Azt hittem a szerelem, Ákos mindent megold, de nem így lett. Saját magam végzete lettem, és tudtam, hogy nem menekülhetek. A tetteim utol értek, ő ott állt velem szemben, és az évek alatt feltett kérdéseim hirtelen mind választ kaptak.
Mikor megláttam, a pohár kiesett a kezemből, lassított felvételként hullt a padlóra, pattant vissza, majd tört darabokra. Nekem pedig már csak annyi időm maradt, hogy lepergessem magam előtt az életem.
Eszembe jutott az első nap az óvodában, amikor először küzdöttem meg egy babáért, löktem fel Ágit, aki később az egyik legjobb barátnőm lett.
Aztán az első nap az iskolában, amikor a lányok kigúnyoltak a foltos szoknyám miatt, én pedig zokogva borultam a padomra, és azt hittem meghalok szégyenemben. És akkor odajött Bálint, leült mellém, megölelt, és azt mondta ne sírjak. Emlékszem a tekintetére, a mosolyára... ő lett életem első szerelme, és az egész suli alatt jó barátok voltunk. Állandóan szívattunk mindenkit, és igazi nyerő párost alkottunk. Valahogy mindig jobban vonzódtam a férfiakhoz, mint a nőkhöz, és szinte csak pasi barátaim voltak, akik persze később mind meg is dugtak.
Korán elvesztettem a szüzességem, és mire észbe kaptam, már az egész város átment rajtam. Sosem vágytam erre az életre, sosem akartam az lenni, aki végül mégis lettem. Ez az egész azonban eltörpül amellett, ami igazán a lényeg. Az, ami ilyenkor a leginkább számít. Ákos. A férfi, aki miatt meg akartam változni. A férfi, akit sokáig ellöktem, úgy néztem rá, mint egy hülyére, és sokszor rosszul voltam tőle... miközben ő végig szeretett. Mindig ott volt, bár néha eltűnt. Mikor az irántam érzett érzései eluralkodtak rajta, a szerelme reménytelenebbnek tűnt, mint máskor, olyankor napokig nem jelentkezett. Aztán ismét írt, én pedig válaszoltam, aztán megtörtént. Bele szerettem abba a férfiba, akiről soha nem hittem volna, hogy képes lehet ilyen érzést kiváltani belőlem. Soha nem volt az esetem, fel sem figyeltem rá, Boginak is mindig mondtam, hogy őt nem, soha... aztán mégis.