A szomszéd lány 1. rész

Zajos hangorkán vert fel az álmomból. Ahogy az már lenni szokott, eleinte azt sem tudtam, hol vagyok. Hol vagyok, ki vagyok, hogy kerültem ide, és mégis mikor. Pár pillanat alatt viszont összeállt a fejemben a kép. Az ágyamon hevertem, takaróm összegyűrve, egyik oldalon átvetve a vállamon, a másikon pedig lecsúszva a derekamig. Egyik lábam pedig kilógott alóla, nagylábujjam majdnem érinti a földet. Nem emlékeztem az előző estére... Bár nem mondok igazat. Emlékeztem, ha csak homályosan is, viszont nem akartam emlékezni. De ez most nem fontos. Mi lehet ez az ricsaj?

Kikászálódtam az ágyból és elhúztam a függönyt, hogy kitekintsek. Egy pillanatra hátrahőköltem, ahogy arcomba ragyogott a tavaszi napfény. Nem volt erős, vagy különösebben bántó, de engem mégis zavart. Különösen ilyenkor, tanítási nap reggelén. Utálom a tavaszt.

Amikor végre hozzászokott tekintetem a verőfényhez, lenéztem az utcára, és végre megismerhettem a hangorkán forrását. Egy nagy teherautó állt az épülettömb előtt, különböző emberekkel körülötte. Többségük koszos egyenruhába öltözött rakodómunkás volt, akik méretes dobozokat cipeltek és bútorokkal araszoltak be a széles ajtón. Ott egy karosszék, amott meg ketten-hárman cipeltek valami ruhásszekrényfélét. Amikor az egyiküknek kicsúszott a kezéből a bútordarab széle, ránehezedve a lábára, lett ám nagy ordibálás és káromkodás. Ez verhetett fel, de igazából nem is bántam, hogy így történt, hiszen, magamat ismerve, lehet, hogy enélkül még addig elszunyókáltam volna, hogy végül lóhalálában kell berohannom az egyetemre, nehogy elkéssek.

De most nem erre gondoltam. Sokkal jobban érdekeltek a költöztetők. Na nem mintha bármelyik is különösebben jó pasi lett volna. Többségük pocakos, ápolatlan, bajszos fickó volt, amelyik meg nem, az ugyanolyan ápolatlan, de cingár és nagyorrú. Még ha fizetnének sem viselném el hosszútávon a társaságukat. De aztán, üde színfoltként, észrevettem közöttük egy kivételt. A jó vágású alak zakóban virított a pesti utca kellős közepén és nagyban magyarázott a körülötte lebzselő költöztetőknek, akik hevesen bólogattak.

Ő lehet az új lakó. Bár új, vagy régi, nekem egyre megy. Nem mondanám magam antiszociálisnak, de jó, ha két embert ismerek az egész házból.