Egymásra találni

Lassan kúszik fel a nap az égre, de fénye már megvilágítja a Balaton vizét. Csak a hullámok csobogása, a fák lombjai között motozó szellő suhogása, és a madarak csicsergése hallatszik. Mi ketten hallgatunk, de csodás ez a kettőnk közötti csönd is. Nem feszélyező, sőt, inkább meghitt. Persze, eleget beszéltünk már, az egész éjszakát ezzel töltöttük. Most már hajnalodik, mégsem vagyok álmos. Az este még őrizte a levegő a nappali kánikula után a meleget, de most már hűvös van. Mégsem mozdulnék, hogy menjünk be a partról, nem akarom megtörni ezeket az egymásra találás örömétől édes perceket.
Talán sosem válik az álmom valóra, és ennél közelebb már nem fogunk kerülni egymáshoz, de nekem ez is elég. Van annyira fontos nekem, hogy már csupán a barátsága is boldoggá tegyen.
Pedig egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam, hogy valaha is örülni tudok még az életnek. Akkor azt hittem, soha többé nem tudok már megbízni valakiben annyira, hogy közel engedjem magamhoz, és megnyíljak előtte. Amikor ott kellett állnom a barátom esküvőjén, mert feltűnő lett volna, ha nem megyek, már akkor tudtam, hogy nem maradhatok otthon. Nem fogom kibírni, hogy nap mint nap lássam őt, és úgy tegyek, mintha nem akarna szétszakadni a szívem. Szerettem a munkám az iskolában, s nem számított az sem, hogy nem fizettek meg túlságosan. Meg volt minden, ami szerény igényeimnek kellett. Nem az anyagiak ösztökéltek arra, hogy új állást keressek Pesten, de ez legalább ürügynek jó volt.
De aztán amikor már a világhírű cég munkatársaként először beléptem az irodaház üvegajtaján, csak megcsapott engem is a büszkeség. És a zömében fiatal csapatban olyan szeretettel fogadtak, hogy rájöttem: életem legjobb döntése volt, amikor kiléptem a régi keretekből. Belevetettem magam a munkába, és élveztem a sikert. Tavaszodott, és én is úgy éreztem, hogy megújulok, akárcsak a természet. A tagjaimban frissen zsibongott az erő, és már reménnyel néztem a jövőbe. És aztán minden örömök betetőzéseként megjött Artúr.
Akkor már tudtam, hogy nem Melinda a főnök, mint hittem eleinte, hiszen ő vett fel a céghez. Csak helyettesítette Artúrt, amíg ő külföldi fejtágítón volt. Mondták ugyan a többiek, hogy jó fej a főnök, s bár megköveteli a minőségi munkát, de egyébként aranyember, vajszíve van, ha nem élnek vissza a jóságával, ragyogóan ki lehet jönni vele.