A várrom

A Nap már lemenőben volt, mikor Lilla, a 18 éves, szőkés barna hajú leányzó sétára indult. Egy erdő melletti kis faluban lakott. Gyakran járt az erdőben, hiszen az erdő mélyén volt egy tisztás, amin egy elhagyatott várrom volt. Lilla már gyerek kora óta ide járt játszani, vagy éppen csak mikor egyedül akart lenni. A várrom minden egyes szögletét és kövét ismerte már, beleértve a vár alatt futó katakombákat és a várbörtönt is. Egy egész kis labirintust alkotott a várbörtön, de Lillának már térképre sem volt szüksége, hogy eligazodjon a labirintusban. Nyár közepe lévén Lilla egy fehér mini ruhát viselt, amit hatalmas piros virágok díszítettek. Lábán kényelmes sportcipő volt, szeretett kényelmesen öltözködni. Igazán csinos leányzó volt, sokan megfordultak utána, hiszen nőies alkata volt és ott domborodott, ahol kell. Lilla ma este is elhatározta, hogy kisétál a várromhoz. Egy másik városban volt gimnazista és csak hétvégenként járt haza. Ez a kis tisztás, a maga titkaival is a családjához tartozott, így minden hétvégén kijött ide meglátogatni a helyet. Ahogy a várrom felé haladt, halkan dúdolgatott magában. De ahogy közelebb ért, hirtelen megállt és kíváncsian figyelte az egyik várfal mögül kilógó feneket. Elnevette magát, majd a várfalhoz sietett és lenézett mögé. A várfal nem volt magasabb a mellénél, így tökéletesen át tudott nézni rajta. Egy férfit pillantott meg, aki vélhetőleg a fenék tulajdonosa volt.

– Hello! Te mit csinálsz itt? – kérdezte kíváncsian nevetve Lilla a fenék gazdáját. Még soha nem látott itt senkit ennél a romnál, biztos volt benne, hogy nem sokan ismerik, hogy ez itt van, így nagyon meglepődött azon, hogy itt talál valakit, de mégis mulatatta a dolog, hogy az első, amit meglátott a férfiból egy fenék volt – ami nem is olyan csúnya fenék.
– Hülye pókok... – hallatszott a kis lyukból egy férfihang. A férfi kutatgatott itt, hátha ismét rátalál egy doboz csontra. Nem rég költözött ide. Imádja a régi épületeket és szeret gyűjtögetni mindenféle történelmi ereklyéket. Nagyon belemerült a munkába, ezért váratlanul érte a köszöntés hátulról. Megijedt és beverte a fejét. Lilla is hallotta a koppanást, mire fintorgott egyet.
– Áú! – hallatszott ismét a férfi hangja, aki megtántorodott, és maga mögött egy fának támaszkodva talált biztos pontot.