Zita, avagy újabb nőgyógyászati vizsgálat 2. rész

Egy óra múlva ébredtem fel kórházi ágyamon, még mindig nyomott fáradtsággal minden tagomban. Hálóingem derekamig felcsúszva, meztelen fenekem fedetlenül hevert a gyűrött lepedőn, gyorsan lehúztam a kis ruhadarabot. Te jó ég, vajon hányan jártak erre mialatt aludtam! Szerencsére egyedül voltam a szobában, de az ajtó résnyire nyitva volt, talán még a folyosóról is beláttak...

Gyorsan összeszedtem magam, megmosakodtam, felöltöztem. Visszavettem a reggel levetett szűk farmeremet, halványkék topot, épp indulni készültem, amikor a szép fiatal nővér, Zita lépett szobámba halkan becsukva maga mögött az ajtót, kényelmetlenül mosolygott.
– De jó hogy még itt van... vagyis, itt vagy. Ugye nem baj a tegeződés?
– Szia, dehogyis baj! Miért keresel? Minden rendben?
– Igen, persze! Azaz... néhány kép nagyon elmosódott lett, a kontrasztanyaggal volt valami. A doktor úr szeretne néhány további felvételt készíteni, azért küldtek, hogy levigyelek.
Hidegzuhanyként hatottak rám szavai, örültem, hogy már túl vagyok ezen a vizsgálaton, és most kezdődik elölről az egész.
– Hát, ha feltétlenül kell – egyeztem bele csalódottan, mi mást tehettem volna. – És, ugyanaz lesz megint?
– Dehogy, csak pár perc, most nem lesz olyan komoly. – nyugtatott meg Zita barátságos hangon.
– Jó, akkor menjünk.
– Hát... – pillanatig tétovázott, zavarba jött kissé – a ruhát azért le kell venni... Hálóingben kell most is...
– Szóval... megint meztelenre...? – kérdeztem tétován.
– Igen, úgy kellene. Segítek!

Gyorsan vetkőzni kezdtem, Zita segítőkészen elvette tőlem a ruhadarabokat, kikapcsolta a melltartómat, bugyimat is pedánsan összehajtogatva a kis szekrénykére helyezte. Pucéran álltam vele szemben az ágy mellett. Pár pillanatig csak néztük egymást, két fiatal lány, én meztelenül, ő nyakig begombolt fehér köpenyben. Nem láttam alatta más ruhát, de a köpeny hivatalossága elrejtette szexin karcsú testének vonalait. Álltunk, mintha mindketten a másikra várnánk.
– Szép tested van! – dicsért meg Zita. Meglepett, de jól esett kedvessége, viszont eléggé zavarba jöttem a különös helyzettől.
– Köszönöm... Neked is – válaszoltam automatikusan, miközben szememmel hálóingemet kerestem.