Munkahelyi véletlen

"Már megint szanaszét minden papír, munka a munka hátán, megőrülök! Nem leszek kész sosem a tudósításokkal. " Ezek a meglehetősen pesszimista gondolataim voltak, ahogy beléptem az irodám ajtaján reggel hétkor. Az egyik híres napilap szerkesztőségében dolgozom, mint sportújságíró. A foci az én világom! Kommentárokat, tudósításokat írok, sőt még intervjúkat is készítek, de azt ritkán. Unalmasnak indult a nap. Meleg is volt, fáradt is voltam, egyszóval semmihez sem volt nagyon kedvem. A barátnőmet vártam. Tegnap szállt fel a gépe Miami-ból, szóval délre már elméletileg otthon kellene lennie. A főnökkel megbeszéltem, hogy engedjen el a munkáról, szóval egy fél szabad napra volt szükségem. A számításaimat azonban keresztül vágták.

A barátnőm 19 éves, gyönyörű nő. Külsőre ártatlannak tűnik, de ha valaki igazán ismeri, akkor tudja, hogy ez nem igaz. Kedves, barátságos, humoros és nagyon makacs, önfejű. Pont ezt szeretem benne. Mindig mindent megkap, amit akar. Viszont az egyik legjobb tulajdonsága talán az, hogy szexéhes, mondhatni, hogy nimfomániás. Semmi sem elég neki! Olyan, mintha egy pornószínésznővel élnék együtt. Az én pornószínésznőmmel. Előbb feltudnám sorolni azokat a napokat, amikor nem térdel le elém és szopja a farkam. Szokása, hogy otthon vár a vacsorával és mikor leülök enni, bebújik az asztal alá és játszik az ékességemmel. Alig tudom olyankor nyelni a falatokat. Azután mindig egy óriási kefélés a vége a dolognak, a konyhaasztal az egyik kedvenc helyszínünk. Imádom ezt a nőt! Gyönyörű rozsdászöld szemei, barna, hosszú, hullámos haja, az ajkai, a teste, egyszerűen számomra ő a tökéletes nő.

Ott hagytam abba, hogy keresztülvágták a számításaimat. Aki erre képes volt, az pont a drágám. Alice ugyanis hamarabb ideért, mint ahogy számítottam.
10 óra, kopogás az ajtón és rögtön besurran a kedvesem. Valószínűleg leeshetett az állam, mert elnevette magát.
– Szia édes! – köszönt és egy édes csókot is kaptam.
– Helló Baby, hogyhogy ilyen hamar megérkeztél? Én csak délre vártalak.
– Oh, nem számoltad az időeltolódást. Hiányoztál! -
– Áh, igen. Te is nekem, milyen volt? Mesélj, addig tartok egy kis szünetet.