Észrevétlen szerelem 1. rész

Halkan felnyögtem, ahogy letelepedtem az asztalomhoz és megmasszíroztam a vádlimat.
– Túl sok séta a fénymásolóhoz, Jessica? – kérdezte a főnököm együttérző mosollyal az arcán, miközben a harmadik kávéját iszogatta.
Már épp levegőt vettem, hogy válaszoljak, amikor ismét visszafordult az irodája felé, majdnem teljesen becsukva maga mögött az ajtót. Megráztam a fejem, majd ismét visszatértem sajgó lábamhoz. Nem az én hibám, hogy a fénymásoló az épület másik végében, egy távoli emeleten volt. És nem is Diane hibája volt. Hogy annyit kellett fénymásolnia.
Még alig egy éve voltam csak Diane asszisztense. Ez volt az ötödik munkahelyem, ahol igyekeztem elhelyezkedni. Az első főnököm egy kedves idős úr volt, de a második szívrohama után nyugdíjba kényszerült. Nekem pedig utána nem jutott normális állás. A második főnököm evidenciaként kezelte, hogy az asszisztensek munkaideje hajnali háromig tart. Félreértés ne essék, semmi bajom a túlórákkal. Nem volt igazán magánéletem, amivel ütközött volna. De ha tizennyolc órát akartam volna dolgozni naponta, jogi iskolába mentem volna, és nem asszisztensként dolgoznék éhbérért. A harmadik és a negyedik állásom pedig... Nos, azokról minél kevesebbet beszélünk, annál jobb.
Aztán vállaltam munkát az Elsin és Társainál, egy kis jogi vállalkozásnál, ami mindössze Diane Elsinből és a társából, egy idős úrból állt, akinek a praxisát egyszer majd Diane átveszi.
Diane-nek szintén volt két beosztottja, de őket nem láttam túl gyakran. Ők egy másik emeleten dolgoztak, úgyhogy nagyjából csak névről és az irodák között cipelt üzenetek címzéséből ismertem őket.
Diane Elsin már a húszas évei végén, a harmincas évei elején járva is sikeres ügyvéd lett, és most is még csak a negyvenet taposta. Többnyire nagyobb cégek alkalmazták jogi tanácsadóként. Azonban még most is megnyerő külsőt tudott ölteni, ha nagyritkán tárgylásra ment. Magas, vékony alakjával, szőke hajával, hosszú lábaival és fagyos kék tekintetével egy igazi vérszívó ügyvédnek nézett ki.
Én mindig is nagyon vonzó nőnek tartottam. Csendesnek és a magánéletét abszolút magában tartónak, de ugyanakkor olyan embernek is, aki nem riad vissza egy higgadt mosoly kimutatásától sem.