Az utolsó fuvar

1.

– Alaposan be...
– Hagyd a francba! – vágott közbe a terepruhás. – Majd a stricije összekaparja.
– Keresi már biztos égen-földön.
– Ennél mélyebbre már nem süllyedhetett.
Egyik lábról másikra állva lesték az árokban fekvő nőt.
– Kidobták, akár egy zsák szemetet.
– Előtte azért még használták, ha volt hozzá eszük!
– Volt. Nézd csak, kivan a picsája! Bugyi sincs rajta?... Jó kis segg!
– Hagyd a francba! Most meg mit akarsz?
– Kihozom...
– És ha meglátnak?
– Ki jár erre? Segíts már inkább! Te! Hallod? Ez egy jó csaj, csak csupa mocsok.
– Te se lennél patyolat a helyében... – Végignézett a haveron. – Szemernyit se vagy különb, ne gondold! – A terepruhás hamarjában tízujjas frizuraigazítást végzett magán. – Ha felnéz a kiscsaj, lásson már valami emberi formát!
– Bugyi nuku... – A térd felett érő, szakadt farmerr tulajdonosa derékig felhajtotta az árokban fekvő nő egyébként is harmonikává gyűrődött ruháját. – Micsoda segg! – Leereszkedett a békésen alvó lány mellé, és szapora csípőmozdulatokkal jelezte, mihez lenne kedve.
– Volna hozzá gusztusod?
– A picsája nem koszos.
– Fogadni mernék, hogy elkente... vagy elkenték a szája-szélét.
– Úgy érted, hogy megrakták?
– Nem véletlen, hogy nincs rajta bugyi. Jártak már ott előtted, ahova törekedsz..
A féltérden buzgólkodó férfi kiszabadította az egyik mellet.
– Annyi baj legyen! Te se sok olyat láttál még, ahol te voltál az első... Megelőztek, ne és?
– Szuszog...
– Mi van?
– Lélegzik.
– Mire számítottál? Mindjárt nyögni is fog! – Mutatóujját befúrta a nő húsos barlangjába. – Fogd már meg a fejét!
– Mit akarsz?
– Adok neki egy kis kóstolót. – Félkézzel kigombolta a nadrágját. – Csupa levél a szája... Növényevő?
– Miért nem viszed haza?
– Mondasz valamit! – Szabadon lógó fallosza körüli őserdőt vakargatta. – Itt a hosszú hétvége... Majd visszahozom, ha menni kell melózni. – Elgondolkodott. – Megláthatják a szomszédok. Nem jó ötlet!... Különben is: vigyem a hátamon?
– Itt a panzió egy köpésre. Na?
– Megvilágosodás! Nem vagy te olyan lökött, amilyennek látszol! Fogjad! Elbírtuk ketten az őzet is.
A terepruhás megtorpant, megmerevedve bámult társára:
– Félbe akarod vágni?
– Ne legyél már hibbantabb az átlagnál!

*