Részletek

A lány még szaporán pihegett a férfi ölében, aki szorosan magához ölelte őt. Amikor megérkezett abba a koszos, aprócska lakásba, ami a lehető legbűnösebb környéken volt, a férfi azonnal akarta őt, és a lánynak nem volt szüksége unszolásra. Sokáig szeretkeztek, kiélvezték a másikat, a férfi beleveszett a lányba, és a lány elveszett a férfi érintéseitől. De az emberi test kimeríthető, így aztán pihenésre volt szükségük – a lány magában hagyta szerelmét, úgy ült ölében, reszketegen és gyengén.

Néha megmoccant, hogy ha lehetséges, még jobban odabújjon a férfihez, és eközben halk kis nyögések hagyták el rózsaszín ajkait, amiktől a férfi hamar ismét acélkeménnyé változott. De nyugton maradt – a lánynak még szüksége van pihenésre. Viszont ő addig nem akar csak kibámulni a fejéből, mint egy ostoba gyökér – oldalra ejtve fejét, a fotel mellett, amiben ültek, egy kis billegő asztalkán észrevett egy csomag cigarettát. Mikor rakta oda? Lényegtelen. Felvett egyet, és sikerült rágyújtania azzal a zöld, ócska öngyújtóval, ami már épp csak lángra kapott. Kellett neki a cigi. Nem a megnyugvás miatt, csak úgy.

A lány álmatagon felemelte a fejét, és beszívott egy kicsit a füstből, amit a férfi direkt felfelé fújt, hogy a lány ne érezze meg.

– A cigi is sok pénzt vesz el – suttogta a lány. A férfi szerette a hangját, számára édes volt, akár a méz.

– De szükségem van rá – egy csókot nyomott a lány kiharapdált ajkaira. Nem tudja miért, de még azt is szereti, hogy ilyen kis sebesek azok a duzzadt, rózsaszín csodácskák.

– Pedig egészségtelen is. Semmi értelme.

– Ahogy annak sem, hogy minden hónapban új ruhákat veszel.

– Szeretem az új ruháimat.

– Én pedig szeretem a cigimet, meg a . Törődj bele.

– Szeretlek.

A férfi bólintott, és hátradöntötte fejét. Nagyot szívott cigarettájából, aztán kifújta, és újra lenézett a lányra, aki vágyakozón a semmibe meredt, ajkai szétnyíltak, és már mellbimbójával játszadozott. A férfi átvette tőle ezt a feladatot, mire a lány halkan nyöszörögni kezdett.

– Nem idegesítelek? – suttogta két aprócska nyögés között a lány.

– Még hogy idegesítesz? – a férfi eloltotta cigijét, nem volt hamutartó, de jó volt a feladatra az asztal is. – Miért idegesítenél, angyalom?