E

alf

rő

alf

sz

alf

ak

- Lynn

Úgy volt, hogy azon a nyári szombat délutánon Shannal és a többiekkel találkozom és elmegyünk a közeli tóhoz lábat lógatni, meg hülyülni. Ám kedvenc barátnőm végül nem ért rá, így magamra maradtam a srácokkal. Thark autójában ülve, kifelé bámultam az ablakon és fél füllel hallgattam Ned és Zack hülyülését. Éreztem, ahogy a srác szabad kezét ezúttal is combomra csúsztatja. Thark és köztem olykor több volt, mint haveri viszony, de nem volt a pasim. Azon a napon azonban csókkal üdvözölt, amire a többiek rögtön lehurrogtak minket, hogy ne előttük faljuk már föl egymást. Az autóval végül a külváros legnagyobb parkja, a Sayovan park mellett álltunk meg. A srácok nagymenő stílusban szálltak ki, majd rögtön rágyújtottak egy cigire. Thark kérdőn felém nyújtotta a nyitott dobozt, de én megráztam a fejem. Ő megvonta a vállát.
– Te tudod... – hagyta rám.

Az elkövetkezendő fél órában csak úgy röpködtek a morbid poénok, ment az egymás túllicitálása bármiben. De a rangsor azért mindig megmaradt. Thark volt a rangidős, ő volt a menő, neki volt autója, neki volt tekintélye. És bár nem nézett ki rosszul, az tény, de néha durván túlzásokba tudott esni, nagyon el tudta bízni magát. Ezért sem akartam járni vele. Sosem mondtam ezt meg a szemébe, pedig jobb lett volna, ha tudja. Ezúttal viszont nagyon rám volt indulva. Megadtam magam követelőző csókjainak, enyhén simogatásának. Ned és Zack újbóli méltatlankodására poénból félrevonultunk. Legalábbis az addigi tapasztalatok alapján, nem hittem, hogy valóban meg akar kapni ott és azonnal. Azt hittem, csak szívatni akarja a haverjait, de ezúttal nem ez volt a helyzet. Elértük azt a több éve bezárt vendéglátóhelyet, aminek az épülete lassan, de biztosan pusztult a park fáinak rejtekében. Bár az ablakait berácsozták, egy helyen valaki mégis kibontotta és olykor belógtunk szórakozni mi is. A falakat már régóta hanyag graffitik tarkították, a földön mindenfelé csikkek, a többiről nem is akartam tudni. Ahogy bemásztunk az ablakon, Thark rögtön átölelt hátulról és szorosan hozzám simult. Éreztem kemény férfiasságát fenekemnek feszülni. Amikor megfordultam, ő rögtön vadul csókolni kezdett. Nyelvét szinte torkomra dugta, kezével szoknyám alá nyúlt. Épp azon gondolkoztam, hogy valaha talán még igen, de már egy ideje nem igazán izgatott, ahogy csinálta. Azonban, ha hamar túlesünk rajta, akkor akár ki is bírom.
– Hé, ez azért tényleg pofátlanság – hallottam meg végül Ned hangját.