Szexvadászok 6. rész
Megjelenés: 2010. június 9.
Hossz: 42 630 karakter
Elolvasva: 1 363 alkalommal
Eredeti: Kathy Carlson: Szexvadászok
A napi posta éppen akkor pottyant be a levélrésen, amikor Liliane lement reggel a konyhába. Ez is barna boríték volt, de nem olyan vastag, mint az első. Felvette, és a konyhába vitte.
A Williammel töltött éjszaka teljesen kiszikkasztotta. Másnap reggel olyasféle érzések közt ment be dolgozni, mintha másnapos lenne – nem a túlfogyasztott alkohol, hanem a túlfokozott kéj következtében, ami ugyanazzal az eredménnyel járt. Mikor munka után hazaért, olyan fáradt volt, hogy a tévé előtt aludt el este kilenc órakor. Mikor feleszmélt, nagy nehezen az ágyba vonszolta magát, és tíz órát aludt egyhuzamban. Csak az ébresztőóra csörömpölésére riadt fel. A rákövetkező nap pontosan ugyanez történt, de ezúttal már sikerült felébrednie valamivel az ébresztőóra jelzése előtt, és most először érezte azt, hogy végre kipihente magát.
A péntek mozgalmas napnak ígérkezett. Az egész délelőttöt tárgyalásokkal töltötte, utána találkozója volt egy biztosítótársaság képviselőjével, akivel egy szerződést kellett megbeszélnie.
Ahogy készítette a kávéját, a boríték rámeredt a konyha asztalról. Elhatározta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagyja. Muszáj volt a munkájára összpontosítania, és nem akarta, hogy bármi elterelje a figyelmét.
Ami William és őközötte történt, nagyon izgalmas volt, kár lenne tagadni. De zavarba ejtő is volt. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább meggyőzte magát, hogy William sofőrje volt az, és nem William, aki olyan erőteljesen szeretkezett vele, William pedig nézte őket. Hogy ő maga hogyan jutott el a saját kielégüléséhez, ha eljutott, arról sejtelme sem volt.
Nem arról volt szó, hogy Liliane-nek mindez ellenére lett volna. Igazán nem panaszkodhatott. Nem ugratták be, nem erőszakoskodott vele senki. Bármelyik pillanatban letéphette volna szeméről a kötést, hogy kiderítse az igazságot. Inkább az nyugtalanította, hogy annyira belekeveredett a fantáziába, amelyet William alkotott meg a számára, hogy egyetlen percre sem jutott eszébe leállítani. Ez volt az, ami aggasztotta.
Abból, amit a férfi még az étteremben mondott neki, és abból, ahogyan a kis "kéjszoba" elő volt készítve, nyilvánvaló lett számára, hogy a férfi számtalanszor csinált már ilyet. Úgy gondolta, hogy a többi nő, aki odakerült, bizonyára rámenősebb és fantáziadúsabb lehetett, és magától álltak elő fantáziáikkal. Vajon hányat kefélt meg közülük a szőke sofőr, vagy mindkét férfi úgy, hogy bekötötték a szemét? Vajon még miféle titkokat rejt a kis fémszekrényke?
A Williammel töltött éjszaka teljesen kiszikkasztotta. Másnap reggel olyasféle érzések közt ment be dolgozni, mintha másnapos lenne – nem a túlfogyasztott alkohol, hanem a túlfokozott kéj következtében, ami ugyanazzal az eredménnyel járt. Mikor munka után hazaért, olyan fáradt volt, hogy a tévé előtt aludt el este kilenc órakor. Mikor feleszmélt, nagy nehezen az ágyba vonszolta magát, és tíz órát aludt egyhuzamban. Csak az ébresztőóra csörömpölésére riadt fel. A rákövetkező nap pontosan ugyanez történt, de ezúttal már sikerült felébrednie valamivel az ébresztőóra jelzése előtt, és most először érezte azt, hogy végre kipihente magát.
A péntek mozgalmas napnak ígérkezett. Az egész délelőttöt tárgyalásokkal töltötte, utána találkozója volt egy biztosítótársaság képviselőjével, akivel egy szerződést kellett megbeszélnie.
Ahogy készítette a kávéját, a boríték rámeredt a konyha asztalról. Elhatározta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagyja. Muszáj volt a munkájára összpontosítania, és nem akarta, hogy bármi elterelje a figyelmét.
Ami William és őközötte történt, nagyon izgalmas volt, kár lenne tagadni. De zavarba ejtő is volt. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább meggyőzte magát, hogy William sofőrje volt az, és nem William, aki olyan erőteljesen szeretkezett vele, William pedig nézte őket. Hogy ő maga hogyan jutott el a saját kielégüléséhez, ha eljutott, arról sejtelme sem volt.
Nem arról volt szó, hogy Liliane-nek mindez ellenére lett volna. Igazán nem panaszkodhatott. Nem ugratták be, nem erőszakoskodott vele senki. Bármelyik pillanatban letéphette volna szeméről a kötést, hogy kiderítse az igazságot. Inkább az nyugtalanította, hogy annyira belekeveredett a fantáziába, amelyet William alkotott meg a számára, hogy egyetlen percre sem jutott eszébe leállítani. Ez volt az, ami aggasztotta.
Abból, amit a férfi még az étteremben mondott neki, és abból, ahogyan a kis "kéjszoba" elő volt készítve, nyilvánvaló lett számára, hogy a férfi számtalanszor csinált már ilyet. Úgy gondolta, hogy a többi nő, aki odakerült, bizonyára rámenősebb és fantáziadúsabb lehetett, és magától álltak elő fantáziáikkal. Vajon hányat kefélt meg közülük a szőke sofőr, vagy mindkét férfi úgy, hogy bekötötték a szemét? Vajon még miféle titkokat rejt a kis fémszekrényke?
Ez csak a történet kezdete, még 20 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"7. fejezet
- Ne haragudj, hogy áthágtam a határokat.
Már odalent ültek a nappaliban ismét, vörösboros poharakkal az asztalon. Samantha fehér fürdőköpenybe burkolta fekete szaténba bújtatott testét. Roger éppen zuhanyozott odafent."
(Kathy Carlson: Szexvadászok)
;-)