Ölelkezős ribanc 1. rész

Nem nagyon bántam, amikor rájöttem, hogy a lányok jobban érdekelnek, mint a fiúk. Nem ismertem személyesen túl sok leszbikust, de tudtam, hogy rengeteg van belőlük. Soha semmi bajom nem volt ezzel.
Ami zavart engem, hogy rájöttem, egy bizonyos lánnyal szeretek lógni, illetve zavartalanul bámulni, ha csak lehetőségem van rá. Egy lány, akivel akaratlanul is összehasonlítottam az összes többit, és aki minden alkalommal túlszárnyalta őket. Miután minden más lehetőség kifújt, meg kellett tennem és magamhoz kellett vonzanom a nővéremet, Aprilt.
Ez érthető is: mindig jól kijöttünk és Aprilnek rengeteg jó tulajdonsága van, amit nem győztem bámulni. Belekóstolt jó pár dologba, miközben felnőtt, többnyire úszással és tánccal kapcsolatosakba. Soha nem volt megszállottja egy bizonyos testalkat kialakításának, mint a legtöbb komoly táncos, akiket ismerek, de ennek ellenére kellemesen karcsú volt, rengeteg puha domborulattal amit nagyon imádtam.
Egyik legjobb tulajdonsága, véleményem szerint, hogy szeret főzni. Nem csak azért, mert gyakran azt ettem, amit ő készített (ami amúgy általában csodálatos volt), de azért is, mert volt valami szépség a mozgásában, miközben csinálta. Nem tudom pontosan leírni, mi különbözteti meg a normál mozgásától, de mindig nyilvánvaló volt, hogy jól érzi magát.
Rövidre fogva a dolgot, rengeteg olyan dolga volt, ami miatt jobban tetszett nekem, mint bármelyik másik lány, akivel valaha is találkoztam. Tudtam, hogy valószínűleg soha nem fogja viszonozni az érzéseimet, de ezzel együtt kellett élnem. Mivel én voltam az egyetlen kis hugicája, mindig is speciális kapcsolatom volt vele, és ő vele senki sem vetekedhetett. Ez segített felvidítani, amikor éreztem magamat.
April saját lakásba költözött, amikor tizennyolc lettem. Ez először feldühített persze, mivel nem volt annyit a közelemben, de aztán kiderült, hogy ez mégsem olyan rossz, mint gondoltam. A lakása közel volt a sulimhoz és viszonylag rendszeresen meglepetésszerűen meglátogattam. Ő soha nem bánta, vagy legalábbis nem nagyon. Lehet, hogy néha kiállhatatlan voltam, de volt ideje hozzászokni az évek során.
Az egyik napon, amikor megjelentem suli után, épp akkor kezdett sütit sütni.