Nem

g

alf

ye

alf

rm

alf

ek

Mi értelme van ennek a nyomorult gimnáziumnak? A lány unottan nézett fel a táblára, magasról tett rá, hogy mi az önindukció jelensége, vagy, hogy mi van a mágneses energiával. Ki nem állhatta a fizikát, ahogy a matekot, és hasonló reáltantárgyakat sem. Utálta az egész iskolát, úgy ahogy volt – értelmetlen, ostoba és igazságtalan intézetnek találta. Vannak jó tanulók, de ők többnyire nem is éles eszűek, csak van seggük bemagolni azt a sok marhaságot.

Voltak persze tantárgyak, amiket kedvelt – a történelem és az irodalom. Ezek érdekelték, tanulás nélkül is jó jegyeket szerzett belőlük. Rendkívüli érzéke volt a művészetekhez, tehát az irodalomhoz is, a történelem meg már kiskorában is kedvenc témája volt – míg a többi kislány babázott, ő játék katonákkal játszott, amiket azért kapott, mert anyja olcsóbbnak találta egy babánál. Aztán nem lett ebből baj, a lány sokkal jobb játéknak talált csatákat vívni képzeletbeli országokban, mint egy műanyag baba haját kefélni. Abban mi a jó?

A tantárgyakra visszatérve, neki nem volt magolásra türelme, mi több, ideje se nagyon. Persze ha annyira akart volna, talált volna időt rá, de az is biztos, hogy több dolga akadt, mint legtöbb diáktársának, akik a zsebpénzüket kevesellték, egyfolytában csak az ostoba divatkapcsolataikról panaszkodtak. Bár a lány nagyon egyedül volt a gimnáziumban, egy barátja sem volt, mindenki kerülte, és ő is került mindenkit, sokszor elcsípett egy-egy hangos, vihogós-nyavalygós beszélgetést. Többnyire a pasikról, pletykákról, manikűrösről szóltak ezek a beszélgetések, és a lánynak már két szótól is hányingere lett.

Utálta az iskolát, ahol senki sincs, aki közel állna hozzá, ahol értelmetlen marhaságokat kell tanulnia, és ahol azok a jó tanulók, akik agyilag zoknik, alkalmanként azért mégis megtöltik ezt a zoknit bemagolt tudással, és így rendre szerzik a jó jegyeket. Igazságtalanság, de a lányt már nem érdekelte. Az első évben jobban fájt neki ez a sok rossz dolog, ami a gimnáziummal járt, de aztán az élete megváltozott.

Még tizenöt volt, mikor megismerkedett egy férfivel. Egy könyvtárban találkoztak, épp ugyan azt a kötetet keresték. A férfi tizenöt évvel idősebb nála, és először egyikük sem gondolt a másikra komolyan, de azért elkezdtek beszélgetni, és megkedvelték egymást. Sokáig találkoztak, összebarátkoztak, és a férfi fokozatosan betekintést kaphatott a lány életébe, akinek legkisebb gondja is nagyobb volt diáktársaiénál.