Mazo maszti

Szóval nem régen múltam 18, semmi gond a szexuális életemmel, jó a barátommal, meg minden. de Én vadabbul szeretném, de nem merem neki mondani. Ezért masztizok. Ha egyedül vagyok a lakásban, a szüleim dolgoznak mondjuk akkor beindulok.
Évek óta kialakult 4-5 történetem amit ujra és ujra eljátszok. Először is felöltözök a legkihívóbb ruhámba amit utcára már nem vennék fel. Van a szobámban egy nagy tükör az előtt történik minden. Az egész kb fél óra de addig nyújtom ameddig csak tudom. Azért az évek során begyűjtöttem mindent eszközt ami kell és biztos helyen tartom.
Szóval tűsarkuban billegek szuperminiben alatta pici tanga. Kezdödik a történet. Beleélem magam teljesen. Az egyik kedvenc történetem pl az, hogy az utcán megyek és este van és haza tartok a munkából ilyen ruciban. Mindig egy rosszhírű, négerek lakta környéken vágok át mert arra rövidebb. Egyszer egy banda mellett megyek el, beszólnak, röhögnek. Másnap is arra megyek pedig tudom, hogy ott vannak. Akkor már oda is jön egy-két fickó de még nem nyúlnak hozzám. Így megy ez napokig mindig többet engednek meg maguknak de én makacsul és büszkén csakazértis arra megyek esténként. Hát persze mert tudom, hogy mi lesz a vége.
A lényeg, hogy egyre jobban , feltételeket szabnak, hogy átengedjenek a "területükön". Először meg kell mutatni a bugyim, engednem kell hogy mindegyik megtapizzon, előszőr csak a fenekemet de másnap már a puncimat markolják. Fokozatosan egyre keményebbek. Mivel másnap mindig arra megyek, tudják, hogy akarom én is ezt a , persze én mindig sértődőtten ellenkezek, de én egy gyenge nő vagyok nem bírok velük. Lassan jutok el a végkifejletig, direkt ujabb és ujabb részletekez találok ki.
Persze végig vibrizem a pöckömet közben és ekkorra már mimimum kétszer elmentem. A történet szerint a végén, egyik este már csak egy ici-pici tangában és a tűsarkúban állok előttük remegve az izgalomtól az utcán, próbálom szégyenlősen takarni magam, persze azért látszódjon is minden, nyúlkálnak markolásznak én meg csak suttogok, hogy kérem ne, ne bántsanak meg ilyenek. Nem kiabálok segítségért csak halkan könyörgök nekik. Ezzel gyakorlatilag beismerem, hogy nagyon vágyom arra, hogy ne hagyják abba.