Középiskolás buli és egy szertár

Szintén a középiskolás kollégiumi éveim alatt történt, hogy az újdonsült "csacsik" között volt kép kimondottan tehetséges lány, akik ráadásul szobatársak is lettek.

Az egyikük kb. 160cm barna, hosszú hajú, szép arccal, arányos, formás testalkattal, jókora keblekkel.

A másik kb. 180cm, szőkésbarna, hosszú hajú, kicsit kevésbé formás, szintén jókora keblekkel megáldva, illetve az arca kevésbé volt vonzó, mint az elsőnek.

A cél tehát adva volt a barna hajú lány személyében. A nehezítő tényező a többi pasi volt. Mert akadtak bőven az ilyen paraméterekkel rendelkező lányok esetében, akik ki is használták ezt.

Úgy döntöttem előveszem a romantikusabb énem a lány meghódítása érdekében; névnapra csoki, szülinapra üdvözlő kártya, nőnapra virág...

Nem jártam túl sok sikerrel. Majd mikor már kezdtem volna feladni a dolgot...

A sulijukban havi rendszerességgel rendeztek bulikat, ahová mi is eljártunk, lévén elég sok hölgyemény fordult meg nap mint nap az épület falai között, így lehetett miből mazsolázni.

Szóval már erőteljesen tavaszra járt az idő, mikor az egyik ilyen buliban összeakadtunk a lányokkal. A látványtól lesett az állunk; mindketten erősen dekoltált miniruhában virítottak, mely a válluk nagy részét is szabadon hagyta, ezen kívül csodás belátást nyújtott a melleikre, melyeket pánt nélküli melltartó tartott kordában. Lábaikon combfixet viseltek, melynek csipke szegélyét épp csak eltakarta a mini. A lábukon a ruhához illő színű magassarkú volt.

Miután jól megcsodáltuk a lányokat gyorsan ott is hagytuk őket, mert már épp elég időt és energiát feccöltünk beléjük eddig – feleslegesen. Ahogy elindultunk a táncparkett felé, még láttam, ahogy felénk néznek és egymással sugdolóznak.

Elvegyültünk a tömegben és táncoltunk, közben kitárgyaltuk a körülöttünk megforduló lányokat.

Páran már találtak nekik tetsző lányt, így velük táncoltak. Ketten voltunk tehát és épp indultunk volna a büfébe inni valamit, mikor megjelent mellettünk a két lány.

– Már mentek is – kérdezték.

– Igen – és itt lefagyott az arcukról a mosoly – a büfébe.

Ekkor láttam rajtuk, hogy most szívesen bokán rúgnának. Ekkor jött a következő meglepő kérdés;

– Nem baj, ha csatlakozunk?

Egymásra néztünk haverommal:

– Nyugodtan.