Irodában

Szokásos nap volt. Ment a meló, pergett a kép. Eszembe villant, hogy mennyire régen nem láttam Őt. Nagyon hiányzik. Az arca, a hangja, a mosolya, az illata. Hiányzik ahogy rám néz. Mindig is szerettem ahogy rám nézett. Benne volt a vágy és a vidám kacérság. De mint mondtam, már régen nem találkoztunk. Így maradtak a hétköznapok nélkülözései. Egyszercsak megszólal lágyan a telefon az asztalomon. Nem tudom miért, de éreztem, hogy Ő van a vonal másik végén. Örülünk egymás hangjának, és már tudom, hogy valami pár hét után megint elindult.

– Meglátogatnálak estefelé az irodában – mondja.

Én természetesen nem tiltakozok, sőt, nagy örömmel veszem az ajánlatot. A nap hátralévő percei keservesen lassan peregnek. De szép fokozatosan szállingóznak haza az emberek és mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy már csak kevés van hátra míg újra látom Őt. A háttérben Depeche Mode szól MP3 ban, már nem is dolgozok, csak szörfölgetek, törzsasztalozok. Élvezem a magányt, és tudom, nemsokára itt van!

Csöngetnek. Komótosan kisétálok a recepcióra, és beengedem. Már az első pillanatban tudtam mi lesz az este kimenetele, de udvariasan, lágy puszival köszöntöm. Mikor közel hajolok hozzá eros ingerenciám támad, hogy beleharapjak a nyakába. A abba a finom puha fehér nyakba, amely diszkrét parfümillatot áraszt és melynek ívét akár a millói Vénusz is megirigyelhetné. Mosolygunk és az asztalomhoz sétálunk.

– Na szép, mondhatom. Így dolgozol te? – kérdi mókásan mikor meglátja mivel is foglalatoskodom.

– Persze, ezért fizetnek. – válaszolom vigyorogva.

Kicsit belefeledkezünk a szörfölésbe, miközben a kollégák távoznak a sötétedő irodából. Lassacskán csak kettesben maradunk, és elkezdünk valamin beszélgetni. Mindegy min, már nem emléxem rá, de a lényeg, hogy teljesen szabadon, tisztán és felszabadultan. A téma mint ahogy általában szokott, megint egyfelé veszi az irányt. Kaján mosollyal odahajolok hozzá, de nem csókolom meg. Csak nézem közelről. Majd visszaülök az asztalra, de előtte megvizsgálom annak erősségét. Eléggé félre nem érthető mozdulattal, és látom rajta, hogy ettől teljesen bepörög, majd letámad. Szenvedélyesen csókolózunk, vadul, mohón, ahogy a sivatagban eltévedt utazó iszik a megtalált oázis forrásából.