Augusztus 20.

Augusztus 20-a volt. Fesztivál, , édesség mindenfelé. Húsok és kolbászok sültek, na meg persze a szokásos sátrak, játékok, ruhák, szőnyegek, szerszámok és más hasonlók.
Mint minden évben ezen a nyáron is a nagynénémnél nyaraltam. Mindig úgy időzítettem, hogy a tűzijátékot láthassam. Mindig megnéztük. Igaz sose valamelyik térről, hanem a lakása ablakából, szerencsés helyen lakott így mindent lehetett látni. Nagynéném 45 éves rövid szőke göndör hajú szép arcú, átlagos testalkatú, de az átlagosnál jóval, nagyobb mellekkel rendelkező nő volt. Számomra ő volt, A NŐ. Imádtam, 17 éves suhanc létemre belé voltam bolondulva. Fel is dolgoztam én őt többször, ilyenkor esténként elalvás előtt, nagyokat élvezve a paplanra mert hát nőkkel úgy voltam mint Pista bácsi az antiszemitizmussal. (Pista bácsit kérdik hogy van e faluban antiszemitizmus? Mire az öreg csak ennyit felel: Hát az nincs, de igény vóna rá! ) Nők vagy lányok közelébe még nem jutottam soha de, igényem már lett volna rájuk erősen. Emiatt aztán sokszor zavarban is voltam mellette mert szégyelltem magam hogy éjszakánként róla álmodozva könnyítek magamon, ugyanakkor mindig elméláztam a mellein, fenekén amikor épp nem látta.
Éppen az utcákat jártuk, és nézegettük a rengeteg sátrat, és közben beszélgettünk.
– Mindig sokan jönnek ilyenkor a városban, mindenhonnan főleg a tűzijáték miatt. – mondtam.
– Mikor voltál az elsőn? – kérdeztem tőle, mire kedvesen elmosolyodott és így felelt.
– Már nem is emlékszem mikor voltam az elsőn. A díszlet mindig ugyanaz – mondta – csak én változok benne. – A hangjában volt egy kis lemondás, és szomorúság, tudtam mindig is zavarta a kora.
– Ó nézd csak! – kiáltott fel és megállt az egyik árus előtt hogy megnézzen valamit. Az árus hippinek tűnk a kinézete alapján, egy paplanra volt kirakva minden áruja, kövek nyakékek és hasonlók. Nagynéném letérdelt és elkezdte nézegetni őket. Oda hajoltam én is hogy lássam mit néz, ám ahogy behajolt, gyönyörű szép pillantást vethettem a két hatalmas mellére, de meg is bántam rögtön. A látványtól a farkam rögtön ágaskodni kezdett. Rám pillantott, én pedig hogy mentsem a menthetőt, gyorsan a hasamhoz kaptam, mintha fájna, így próbálva meg eltakarni a valódi gondom.
– Valami baj van? – kérdezte
– Semmi – vágtam rá – csak megfájdult egy kicsit hasam.
– Talán enned kéne valamit, tessék itt egy kis pénz, menj és élvezd a fesztivált én meg egy kicsit pihenek.