Angyali történet 13. rész - Judy története 2. fejezet - A fiatalkor

5.
Ilyen előzmények után utaztam el – pontosabban a fiúkkal együtt így utaztunk el – Fidzsire a szakiskolába. Ott Josi a gazdálkodás, mi Berty-vel a kereskedelmi szakra jártunk. Eleinte a legtöbb tantárgyunk közös volt, később, második és főleg harmadik évben egyre több lett az eltérő tananyag.
De kezdjük az elején. A fiúk szállását Josi apja intézte. Az iskola közvetlen közelében egy megözvegyült helyi nő hasznosította így a feleslegessé vált házrészt. Ebből adódóan a nő lakása és a kiadott szoba nem volt igazán elszeparálva. A háziasszony mindig látta, ha vendég érkezett a fiúkhoz. Mint pl. én. Az első év elég könnyű volt, sok szabadidőnk volt, amit szívesen töltöttünk kedvenc programunkkal, egymás felizgatásával és kielégítésével. Nem volt egyszerű ezt úgy bonyolítani, hogy a háziasszonyuk ne halljon semmit. Tett is jó néhányszor szemrehányást a fiúknak és kilátásba helyezte, hogy nem enged be többet idegeneket a házba. És engem sem. A veszekedések mindennapossá váltak.
Történt egyszer, hogy éppen Josi fütyköse volt a számban, Bertyé a kezemben, miközben ő a puncimat nyalta, én pedig egy pillanatra kinyitva a szememet azt vettem észre, hogy nem húztuk be rendesen az ajtót és az résnyire nyitva maradt. Fel akartam pattanni, hogy bezárjam, de éppen akkor öntött el a kéj és nem tudtam. Mikor ocsúdtam az élvezetből, a háziasszony tágra nyílt szemeit láttam az ajtórésben. Ezt követően a szokásos szemrehányás elmaradt.
Először nem is szóltam a fiúknak, hanem elkezdtem kísérletezni. Ha jól becsuktam az ajtót, a háziasszony mindig letolta őket. Ha rést hagytam, a háziasszony ott leselkedett és nem volt harag. Amikor már biztos voltam az eredményben elmondtam a többieknek és attól kezdve mindig hagytunk rést az ajtón. Ahogy felbátorodtunk, a rés egyre nagyobb lett és a végén már tárva-nyitva hagyott ajtónál játszadoztunk. A háziasszony is észrevette, hogy észrevettük és ő is egyre nyíltabban dolgozott a bugyijában, amíg minket nézett. A végén már nem csak mi voltunk meztelenek, hanem ő is így ült le az ajtó előtti székre és időnként ránk kacsintva folytatta a játszadozását a punájával és sokszor velünk együtt élvezett el. És attól kezdve szent volt a béke.

6.