Üzleti tárgyalás 1. rész - A kezdet

Noellel már évek óta ismerjük egymást. Annak a cégnek az egyik ügyfele, ahol dolgozom. Eleinte szinte észre sem vettem őt, nem volt különösebben az esetem, nem figyeltem volna fel rá, mint pasi. Azonban az első találkozásunk után pár hónappal feltűnt, hogy keresi a társaságomat. Nem csak egyszerű ügyintéző-ügyfél kapcsolat kialakítására törekszik. Mivel akkor én már 10 éve párkapcsolatban éltem meg sem fordult a fejemben, hogy több is lehetne köztünk, és minden próbálkozását visszautasítottam. Aztán valami megváltozott. Otthon csak a gondok, a veszekedés várt, és azon vettem észre magam, hogy napról napra jobban várom, hogy láthassam Noelt. Magas, jó testfelépítésű, zöld szemű, világos barna hajú srác volt a 30-as évei közepén. Sok kolléganőm szerint jóképű pasi, és ahogy jobban megfigyeltem az arcát, a mosolyát, a huncut szemét, én magam is beláttam, hogy valóban jóképű, csak eddig ezt nem akartam vagy nem mertem észrevenni. Ez volt az a pont, ahol a belém bújt, és tudtam, hogy nincs visszaút. Apró jeleket adtam neki, hogy nem esélytelen a próbálkozása, amit férfi létére elég hamar észrevett.
Egyik alkalommal szokás szerint túlóráztam. Már csak én voltam bent az irodában, mikor SMS érkezett a mobilomra. Noel volt az. Csak ennyit írt: „Dolgozol? ”. Válaszoltam neki, hogy igen, és akkor még azt hittem, hogy esetleg valami sürgős árajánlatra van szüksége, azért kérdezi. Pár másodperc múlva újabb SMS-em érkezett tőle a következő üzenettel: „Nem jössz el? ”. Amint elolvastam rögtön tudtam mit akar, és bevallom őszintén, hogy megijedtem. Tudtam, hogy ha megteszem, ha elmegyek a lakására, onnan nincs visszaút. De a kíváncsiságom, és a vágyam győzött. Felhívtam.
– Mi fog történni ha most elmegyek hozzád? – kérdeztem
– Gyere el, és megtudod. Hidd el megéri, nem fogsz csalódni – hangzott a válasz.
– 5 perc múlva ott vagyok – nyögtem ki. De ez olyan volt, mintha nem is a saját hangomat hallottam volna.
Villámgyorsan kikapcsoltam a számítógépet, bezártam az irodát, kocsiba ültem, és a házához hajtottam. Tudtam, hogy ha elkezdek gondolkozni azon, hogy helyes-e amit csinálok, szabad-e ilyet, akkor megfutamodok. De győzött a rossz kislány énem. „Végül is miért ne? Ennyi nekem is jár egyszer” gondoltam magamban.