Stoppos

Egyetemistaként rengeteget stoppoltam. Egyrészt, mert messze laktam és nem volt pénzem, másrészt, mert nem igazán lett volna alternatívám, meg aztán egy idő után érdekesnek találtam. Az az alapelvem, hogy stoppolásért pénzt nem adok (azóta meg nem fogadok el)... szóval csak az vett fel, aki tényleg beszélgetőtársra vágyott... vagy másra.

Egyik alkalommal elég sokat vártam egy helyen úgy fél távnál és már kezdett későre járni.. ami eléggé lecsökkenti a felvétetés esélyét.

Egyszer csak megállt egy kicsit előbbre egy piros kocsi. Nem láttam benne mozgást, kételkedtem, hogy nekem állt meg, de aztán elindultam feléje. Mikor odaértem, kinyitottam az ajtót, és felgyulladt a villany, egy kicsit elállt a lélegzetem: gyönyörű vörös nő ült a volánnál, egyedül, a kötött topjának dekoltázsából formás mellek kandikáltak rám. Még ülve is feszes has, rövid farmerszoknya, hosszú formás combok.. mást nem láttam hirtelen, de így is azon kaptam magam, bámulom. Akkor reméltem, hogy nem vette észre, de persze igen.

– Hová, hová?

– Jó napot, mondom, ide meg ide.

– Szia, semmi jó napot, dobd be a csomagot hátra, pattanj be, én is arra megyek, elviszlek

– De, pénzem nincs, nem baj? – kérdem

– Meg se hallottam. – válaszolta egy kicsit sértődős hangon.

Ok, gondoltam. Ha más nem, hát ülni mellette és nézegetni a szemem sarkából, az sem lesz rossz, csak fel ne álljon a farkam ott ültömben. Betettem a csomagtartóba a hátizsákom, a hátsó ülésre a kabátom és beültem mellé. Harminc év körüli lehetett a nő, de nem látszott annyinak. Bódítóan érzéki volt az illata, bár azóta kételkedem, hogy ez egy parfüm lett volna. Rutinos stopposként próbáltam oldani a hangulatot, kezdeményezni a beszélgetést. Mondom itt meg itt vagyok egyetemista, kérdem ismeri-e a várost. Mondja nem annyira, bár már volt ott dolga. Kérdem mivel foglalkozik, mondja táncos. Alak stimmel. Mivel néptáncoltam, érdekelt. Kérdem, hogy mit táncol. Indexel, vált... aztán egy pár pillanat múlva teljesen fesztelenül: most go-go táncos vagyok. Nyelek egy nagyot, de csak annyit nyögök ki, hogy aha.

Próbálom, de nem bírom nem nem elképzelni. Egy picit megborzongok, még jobban megcsap az illata, de elhessegetek mindent, végül is rendes volt, felvett, ha nem vesz fel, ott maradok éjszakára a semmi közepén... blabla.