Angyali történet 13. rész - Judy története 1. fejezet - A gyerekkor

Mielőtt belefognék az aktuális történetbe azok kedvéért, akik nem olvasták – vagy már elfelejtették – a történet elejét, egy rövid összefoglalás.
Valamilyen számomra rejtélyes világból meglátogatott egy csodálatos nő, akit egyszerűség kedvéért – mert nem igazán értettem lényegét – angyalnak neveztem el. Egy saját szabályuk megszegése miatt száműzték a mi világunkba és életünk így összekapcsolódott. Muriel (mert ez lett a földi neve) varázslata révén jutottam el Pangaiba (Tonga) egy általam nem egészen megértett időn kívüli időben. Ott két felejthetetlen napot töltöttem egy másik angyal, Miurita, férje, Josi, sógornője, Sophie és barátnője, Judy társaságában. Visszatérve a valós időbe, csodásan élménydús életet éltünk Muriellel mindaddig, míg el nem hagyott. Ettől összeroppantam, elvesztettem a tartásomat, a munkámat és hajléktalan lettem. Ebből a reménytelenségből egykori főnököm emelt ki, akit hálátlanul otthagytam, mert rögeszmémmé vált, hogy vissza kell mennem Pangaiba.
Pangai a Tonga Királyság Lifuka szigetén található. Lifuka egy mindössze 11 km2 területű és 3000 lakosú sziget, mintegy 150 km-re északra Tonga fő szigetétől, Tongatapu-tól. A sziget lakóinak legalább 90%-a Pangai-ban él. Elég szegény, de rendkívül barátságos emberek. Lifukának nincs ipara, a kókuszültetvényei, némi kézművesség és a halászat tartja el a szigetet.
Pangaiba érve – nem kis bonyodalmak után – rátaláltam régi barátaimra, Josira, Miuritára és Sophie-ra. Judy már nem lakott a szigeten. Benősültem a családba, Josi húgát Sophiet vettem feleségül, akinek a nevét Zsófira magyarosítottam. Judyval és új párjával, Roy-jal egy csodálatos nyaraláson Bora-Borán akadtunk össze. Az ott töltött különleges napokról az előző fejezetben írtam. És arról, hogy milyen sokat beszélgettem Judy-val. Pontosabban: inkább ő beszélt. Ebben is tökéletes párt alkottunk: ő szeret mesélni, én szeretek hallgatni és figyelni.
Igen, figyeltem. És ebből kikerekedett Judy regényes élettörténete, amit most megpróbálok őt idézve, de némileg rövidítve közreadni.

És íme Judy története:

1.
Josival és Bertyvel születésünk óta együtt nevelkedtünk. Néhány hónap különbséggel születtünk, egy utcában laktunk, szüleink a viszonylag módosabbak közé tartoztak. Josi apjáé volt a sziget legnagyobb kókuszültetvénye, Berty szüleinek vaskereskedése volt, a városka nagyobbik élelmiszerboltját pedig édesanyám vezette, aki egyedül élt. Két éves voltam, amikor apám a tengeren eltűnt.