A terasz

Mindig szerettem volna a lakásunkhoz egy teraszt. Ami a fákkal, bokrokkal, virágokkal tarkított kertre néz. A teraszon a szokásos bútorok lennének, de a legfontosabb darab, egy kétszemélyes nyugágy, matraccal, pléddel...

Hogy mit látnánk a teraszról? Csupa színeset... Pirosat, fehéret, rózsaszínt, és persze zöldet... Ráadásul mindezt arany fényben, hiszen most, alkonyatkor a legszebb minden. Most nyugszik le a nap... Már kezd hűvös lenni, de a látvány kárpótol mindenért. Imádok lenézni a kertre, a hívogató gyepszőnyegre, a nyiladozó virágokra, a rengeteg tujára. Élvezni a csendet, hallgatni és bámulni a veszekedő madarakat.

Meghívlak Téged is, hogy élvezzük együtt a csodát, az életet... Gyorsan bújj ide mellém, meg ne fázz! Jó behúzódni a pléd alá, nyakig felhúzni és odatartani az arcod a nap utolsó sugarainak. Szólj, ha fázol, majd közelebb húzódom hozzád és melegítelek! Így azért kellemesebb, ugye?

A lenyugvó napkorong visszatükröződik szép szemeid csillogásában. Ha mélyen a szemedbe nézek, megcsodálhatom az arany fényben tündöklő világot. Bájos arcod, a gyémántként csillogó szemeid és az élettel, energiával, vágyakkal teli ajkaid magukra vonják tekintetem. Ha így Rád nézek, már meg is szűnt a körülöttünk lévő világ – bármilyen szép is, csak a szemed tündöklését és az ajkaid sugárzását látom. Figyelmem teljesen lekötik, és nem tudok velük betelni. Amikor önkéntelenül kinyílnak izgató ajkaid, végem van: Hívogatásuknak nem tudok ellenállni. Ajkaimmal elmerülök bennük és már csak egy kavargó érzelem tengert sejtek körülöttünk, ahogy összeolvad auránk...

Érzem az illatod és élvezem, ahogy kóstolgatod a számat. Finoman, gyöngéden, lassan... Imádom... Jó érzés hozzád simulni, érezni, ahogy átmelegszünk egymástól... Simogatod az arcom, én pedig belesimítom az enyémet a tenyeredbe...

Mégis vissza kell térni ebbe a világba, mert ahogy elhalmozol csókjaiddal a fizikai testem jelen akar lenni benne. Puha, nedves ajkaiddal végigtapogatod az arcom, a szemeim, a nyakam, a tarkóm... A füleim különös gyötrelmeknek vannak kitéve. A finom harapdálást nyelved kutakodása váltogatja. Ettől egész testemben borzongani kezdek, szívem nem tudja leplezni érzéseit.