Bájos Bajkeverő 8. hét

Ákos utolsó munkanapja volt a mai. Korán bement, és azt mondta, hogy estig ellesz, mert sokáig fog tartani, mire a helyére lépő kollégának elmagyaráz mindent.
Amint elment, én is kipattantam az ágyból, és készülődni kezdtem. Időben be akartam érni a bankba.
Felvettem a legjobb ruháim, hogy úgy tűnjön, van pénzem, ami igaz is, de nem akartam lebukni.
Remegve vettem ki a táskát, számoltam át ismét a pénzt, majd léptem ki az utcára.
Csípős hideg volt, a szél süvített, és a fejem felett hófelhők kavarogtak. Kicsit világvége érzésű volt az egész.
Átvágtam a tömegen, mely az utcán hömpölygött, majd megálltam a bank bejárata előtt.
Míg oda nem értem nem is izgultam. Lekötött az időjárás... ott viszont remegtem, és féltem. A szívem a torkomban zakatolt, és a dermesztő hideg ellenére izzadtam. Tudtam, hogy nem fordulhatok vissza, mert ha megteszem, elbukom a pénzt.
Odabent azt fogom mondani, hogy eladtam az örökségem, ami egy lakás volt, és a vevő készpénzben fizetett. Hitelesnek hangzott, és ha elég meggyőző leszek, akkor talán nem fognak gyanút fogni.
Mély levegőt vettem, és beléptem. Kellemes meleg volt, odabent egymás mellett sorakoztak a pultok, és minden ügyintéző rémisztően nézett ki. Rajtam kívül nem volt más, aki betévedt volna. Mind egyszerre kapták fel a fejüket, üres tekintettel bámultak meg, majd merültek el ismét a papírjaikban.
A középen elhelyezett székekhez léptem, és pont készültem leülni, mikor az egyik ügyintéző, egy fiatal srác odaszólt „Miben segíthetünk? ”
Én megugrottam, úgy megijedtem. Riadt tekintettel bámultam rá, és egyszerűen leblokkoltam. Az addig fejben remekül működő tervem hirtelen röhejesnek tűnt, és nem tudtam mit mondhatnék.
– Számlát szeretnék nyitni, és pénzt elhelyezni – nyögtem ki végül remegő, elcsukló hangon.
– Kérem, üljön le – még harminc sem lehetett. A sötétkék öltöny remekül passzolt mélykék szemeihez. Rám mosolygott, én pedig kényszeredetten mosolyogtam vissza. Elkérte a papírjaim, próbált humoros lenni, amit nem bántam, mert oldotta a feszültséget. Percek alatt végzett a számlanyitással, és feltette a nagy kérdést, ami hallatán gombóc került a torkomba, és rá sem mertem nézni, mikor kimondtam – tizenhatmilliót.
– Tizenhatmilliót? – éles hangon, meglepetten kérdezett vissza – Az nem fog menni.
– Miért nem? – biztos levágta, hogy ideges vagyok. Zavartan forgattam a szemeim, és féltem. Nem értettem miért nem tehetem be a pénzt.